Final Exam

Jaehyun pov.:       Mély levegő és mosoly, ez megy egész nap. Na nem mintha nem lennék rettentően boldog, hogy eljutottam idáig, hogy mind eljutottunk idáig, de ez nehezebb, mint gondoltam, pedig a java még csak most jön. - Izgulsz? – hallatszik fel mögülem egy édes hang, mire az eddigi erőltetett mosoly egy őszinte vigyorra vált. - Kicsit, tudod, fél éve még nem gondoltam volna, hogy eljutok idáig – kuncogom. - Nem mintha nélkülünk sikerült volna – vereget hátba az unoka húgom, mire még jobban elkezdek nevetni. - Igaz is! Ezer hála! – hajolok meg felé játékosan. - Örülök, hogy ilyen jó a hangulat, de lassan indulni kéne! – lép be Taeil is a szobámba, ahol lassan nagyobb a tömeg, mint az iskolában lesz majd. De nem bánom, mert itt van mindenki, aki számít. Közel három hónapja még minden a feje tetején állt, kezdve Doyoung felbukkanásával egészen a JohnIl lebukásáig minden rossz szembe jött, ami csak jöhetett. Azon a délutánon azt hittem sok mindenn...

Ajánlott dal:  One ok Rock - Always coming back  ^^ Taeil pov.:       Lehajtott fejjel, halkan szipogva álltam, hallgatva a körülöttem folyó események zaját, azt ahogy Eunji lassan összekap az apjával, nem más miatt, mint az én butaságom. Mégis hogyan gondolhattam, hogy jó dolog Johnny-val együtt érkeznem, mi több engedni, hogy az emeleti folyósó közepén csókoljon meg. Mindent elrontottam. Mindent. Lopva pillantottam a tőlem két méterre csendesen álldogáló srácra, aki mintha megérezte volna, hogy figyelem felém pillantott, majd küldött felém egy bíztató mosolyt, mintha azt mondaná, bármi is lesz mellettem marad, hogy bármi is történjen ma vagy a jövőben, ő velem lesz. Ez erőt ad ahhoz, hogy mély levegőt véve emeljem fel a fejem. - Apa, kérlek! – jutnak el Eunji szavai újra a tudatomig. – Nem mintha sokat számítana, hogy együtt vannak! - Megszegtek egy szabályt, amit nem véletlenül hoztunk! – kontrázik az apja. - Tudom, de ez nem befolyás...

Jaehyun pov.:       Az elmúlt egy hét maga volt a pokol. Azt hittem a szívem szakad meg minden egyes alkalommal, amikor elkísértem Eunji-t Taeyong-ék házához, ahol az anyja csak megvető tekintettel fogadott minket, mondjuk meg is értem. Azon már meg sem lepődtem, hogy nem enged a fia közelébe, pláne azok után, hogy Eunji is majd egy órát könyörgött neki, hogy beszélhessen vele. Habár tudtam, hogy nem mehetek be, nap nap után elkísértem Eunji-t a házához, majd órákat vártam a kerítés tövében ülve, mire a lány újra felbukkant, csak azért, hogy a fejét rázva, némán induljunk útnak haza. Minden egyes nap, minden egyes újabb válasz nélkül hagyott üzenet, fel nem vett hívás után, egyre inkább összetört az amúgy is darabokban lévő szívem. - Minden rendben lesz – mondta el vagy ezredszerre Johnny, ahogy lassan pakoltam a cuccomat a hátizsákomba. Ma – tapintatból, is – Taeil nélkül érkezett és próbálta tartani bennem a lelket, de egyre nehezebben ment. Már az is ...

Taeyong pov.:       Értetlenül pislogtam az előttem álló legjobb barátomra, aki csak Jaehyunt figyelte, majd alig egy másodperccel később rám siklott aggódó tekintete és már nyúlt felém, hogy megragadja a kezemet, mikor az ismerős idegen újra megszólalt. - Nem gondoltam volna, hogy pont itt – emeli ki a szót – találkozunk újra. Jobban belegondolva, azt se jutott volna eszembe, hogy újra látlak – villant egy gúnyos mosolyt Jae felé, majd Eunji-hez fordul. - Azt meg végképp nem, hogy veled, hmm – pillant ezúttal felém – veletek látom. - Mi sem gondoltuk volna, hogy itt futunk össze – mondta a lány, akinek az arca olyan fehér volt, mint a fal. Mondjuk megértem, tudom ki ez a srác, bár még soha nem láttam élőben, de hallottam róla. - Pedig én mutattam meg neked a helyet – vigyorodik el – itt is csókoltalak meg először. - Ja, mást is – suttogja Eunji. – Most, hogy ezt megb... - Hogy megbeszéltük? Nem drágám, semmit sem beszéltünk meg – szakítja félbe Doyo...

Jaehyun pov. Eltelt egy újabb hónap. Egy hónap, ami alatt többet változtam, mint az elmúlt évek során. Figyelek a suliban és meg is értem, amit a tanárok magyaráznak, már a korrepetálásra se lenne szükségem, de le nem mondanék róla semmi pénzért! Igyekszem minél több időmet Tae mellett tölteni, ami azzal is együtt jár, hogy több időt vagyok Eunji mellett is, de egyáltalán nem zavar. Igaz, megkapta, a fejmosást amiért „megrontottam” TY-t, de aztán nevetve hozzá tette, mondjuk nem is várt mást, de tudom, nem akart megsérteni. - Min gondolkozol ennyire? – Kérdezte Taeyong, megbökve a vállam. Most is épp az egyik „korrep” alkalmával fekszünk az ágyán, valami idióta akciófilmet nézve, egymáshoz bújva, élvezve az együtt töltött időt. - Rajtad, rajtunk, mindenkin – felelem őszintén, még közelebb húzva magamhoz. - Pontosabban? – kíváncsiskodik még jobban hozzám bújva. - Azon, hogy alig két hónap alatt mennyit változtam – kezdem elmélázva. – Az elején ki nem állhattam a gondolatát ann...

Taeyong pov.:       Amint kimondtam a kívánságom fogtunk magunknak egy taxit és most épp a házam felé száguldunk. A sofőr eleinte igen érdekes tekintettel méregetett minket, de amikor a kezemet Jae belső combjára csúsztattam, úgy döntött inkább elszakítja a tekintetét a tükörtől és a vezetésre koncentrál. Amint a taxis elfordul tőlünk felbátorodva csúsztatom közelebb a kezem Jae öléhez, de még mielőtt hozzá érhetnék elkapva a kezemet kulcsolja össze az ujjainkat, majd a fülemhez hajolva suttog bele. - Bírd ki még egy kicsit, mindjárt nálatok vagyunk. - De olyan messze lakom – nyafogom, mire kuncogni kezd. Igaz, kocsival az út alig volt tíz perc, de nekem ez az idő is soknak tűnt jelen állapotomban, de ahogy látom Jaehyun is türelmetlen volt, mert amint beengedtem magunkat a házba az ajkaimra tapadva tolt a lassan becsukódó ajtónak, majd bezárva azt emelt meg egy kicsit, így én reflexből a csípőjére fontam a lábaimat, belesóhajtva a csókba. Jae el nem szaka...

Jaehyun pov.:       Két hete mást sem hallgattam Johnnytól, csak azt, hogy mennyire szerelemes. Ami nem csak azért érdekes, mert egy tanárunkról van szó, hanem azért is, mert nem idegesít, hogy ezt kell hallgatnom. Emlékszem két éve Mark viselkedett így, de őt már a második nap után letoltam, amiért ilyen marhaságokat beszél, de ez most más. Egyenesen örülök neki, hogy egy barátom ilyen boldog. - Te, ha már úgy is ilyen nagy a szerelem köztetek – fordulok Johnny felé -, akkor miért nem hozod el őt is este arra az új helyre, ahova megyünk? - Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e, nem szeretném, ha lebuknánk és emiatt bajba kerülne – húzza el a száját. - Nyugi, nem lesz baj, nagyon új a hely és még csak kevesen ismerik. Nem mellesleg, ha valaki látná őt velünk, azt mondjuk véletlen futottunk össze – gyözködöm. - Oké, megkérdezem róla Ilie-t – kapja elő a mobilját, majd egy gyors üzenetváltás után rám vigyorog. – Ott leszünk! - Remek – csapom össze a tenyerem. – A...