16. Fejezet (18+)
Ajánlott dal: One ok Rock - Always coming back ^^
Taeil pov.:
Lehajtott fejjel, halkan szipogva álltam, hallgatva a
körülöttem folyó események zaját, azt ahogy Eunji lassan összekap az apjával,
nem más miatt, mint az én butaságom. Mégis hogyan gondolhattam, hogy jó dolog
Johnny-val együtt érkeznem, mi több engedni, hogy az emeleti folyósó közepén
csókoljon meg. Mindent elrontottam. Mindent.
Lopva pillantottam a tőlem két méterre csendesen álldogáló srácra, aki mintha megérezte volna, hogy figyelem felém pillantott, majd küldött felém egy bíztató mosolyt, mintha azt mondaná, bármi is lesz mellettem marad, hogy bármi is történjen ma vagy a jövőben, ő velem lesz. Ez erőt ad ahhoz, hogy mély levegőt véve emeljem fel a fejem.
- Apa, kérlek! – jutnak el Eunji szavai újra a tudatomig. – Nem mintha sokat számítana, hogy együtt vannak!
- Megszegtek egy szabályt, amit nem véletlenül hoztunk! – kontrázik az apja.
- Tudom, de ez nem befolyásolja Johnny vizsgaeredményét! Apa, Taeil amúgy sem vizsgáztathat minket és ezt te is jóltudod!
- De a szab… - kezdené újra az apja, de Eunji közbevág…
- A szabály az szabály, tudom – sóhajt, majd apja tekintetébe fúrja a sajátját. – De vajon akkor is az volt, mikor soron kívül elintézted, hogy Thaiföldre mehessek a nyárra tanulni, csak hogy együtt lehessek Tennel, hogy az ösztöndíjáról ne is beszéljünk! – Erre Mr. Jung már nem tudott mit mondani, de ha tudott volna is, sem lett volna esélye.
- Mr. Jung – szólaltam meg remegő hangon, mire mindenki felém pillantott. – Tudom, hogy szabályt szegtem, hogy nem lett volna szabad engednem a szívemnek, de – fordulok Johnny felé -, szeretem ezt fiút – mosolygok rá, mire elakad a lélegzete. Ez az első, hogy kimondtam. – Lehet, hogy hibát követtem el – fordulok vissza az iskola vezetőjéhez -, de egyáltalán nem bánom – mondom felszegve az állam. – Bocsásson el, ha úgy látja jónak, de mint a lánya is mondta, semmi közöm nincs a végzősök vizsgáztatásához és ha esetleg a ZH eredményeit nem tartja helyénvalónak, vizsgálja felül a munkámat, de kérem, ne büntesse meg Youngho-t egy olyan dologért, ami felett nincs hatalma – mondom, majd sarkon fordulva sietek ki a házból, de elhaladva Johnny mellett végig simítok a karján, remélve érteni fogja a célzásom.
Lopva pillantottam a tőlem két méterre csendesen álldogáló srácra, aki mintha megérezte volna, hogy figyelem felém pillantott, majd küldött felém egy bíztató mosolyt, mintha azt mondaná, bármi is lesz mellettem marad, hogy bármi is történjen ma vagy a jövőben, ő velem lesz. Ez erőt ad ahhoz, hogy mély levegőt véve emeljem fel a fejem.
- Apa, kérlek! – jutnak el Eunji szavai újra a tudatomig. – Nem mintha sokat számítana, hogy együtt vannak!
- Megszegtek egy szabályt, amit nem véletlenül hoztunk! – kontrázik az apja.
- Tudom, de ez nem befolyásolja Johnny vizsgaeredményét! Apa, Taeil amúgy sem vizsgáztathat minket és ezt te is jóltudod!
- De a szab… - kezdené újra az apja, de Eunji közbevág…
- A szabály az szabály, tudom – sóhajt, majd apja tekintetébe fúrja a sajátját. – De vajon akkor is az volt, mikor soron kívül elintézted, hogy Thaiföldre mehessek a nyárra tanulni, csak hogy együtt lehessek Tennel, hogy az ösztöndíjáról ne is beszéljünk! – Erre Mr. Jung már nem tudott mit mondani, de ha tudott volna is, sem lett volna esélye.
- Mr. Jung – szólaltam meg remegő hangon, mire mindenki felém pillantott. – Tudom, hogy szabályt szegtem, hogy nem lett volna szabad engednem a szívemnek, de – fordulok Johnny felé -, szeretem ezt fiút – mosolygok rá, mire elakad a lélegzete. Ez az első, hogy kimondtam. – Lehet, hogy hibát követtem el – fordulok vissza az iskola vezetőjéhez -, de egyáltalán nem bánom – mondom felszegve az állam. – Bocsásson el, ha úgy látja jónak, de mint a lánya is mondta, semmi közöm nincs a végzősök vizsgáztatásához és ha esetleg a ZH eredményeit nem tartja helyénvalónak, vizsgálja felül a munkámat, de kérem, ne büntesse meg Youngho-t egy olyan dologért, ami felett nincs hatalma – mondom, majd sarkon fordulva sietek ki a házból, de elhaladva Johnny mellett végig simítok a karján, remélve érteni fogja a célzásom.
Johnny pov.:
Meglepetten pislogok az elsiető tanárom után, hevesen verdeső
szívvel. Valóban szeret? Valóban megtenne bármit azért, hogy együtt
maradhassunk?
- Látod apa? – hangzik fel újra Eunji hangja. – Akármit teszel is szeretni fogják egymást. Valóban nem büntetheted őket egy olyan dologért, ami felett nincs hatalmuk – mondja és az apja már veszi a levegőt, hogy válaszoljon, de megelőzöm.
- Elnézést – hadarom gyorsan, majd nem várva meg a beszélgetés végét sietek Taeil után, aki a ház kapujában álldogál, majd amint megpillant elmosolyodva indul felém. Lelassítva lépteimet várom, hogy egymás elé érjünk, majd venném a levegőt, hogy mondjak valamit, akármit, de az idősebb csak az ajkaimra téve a mutatóujját, hajol a fülemhez.
- Nem érdekel mit mondanak mások, szeretlek Youngho és ez nem fog megváltozni – suttogja, majd nyom egy puszit a nyakamra, amitől megremegek. – Mi lenne, ha ezt nekik is megmutatnánk? – kérdezi mély hangon, amitől újra megborzongok, de válasz helyett csak hajába vezetem jobb kezemet, majd tincsinél fogva fordítom magam felé az arcát, hogy végre megcsókolhassam. Szemérmetlenül csókolva a tanáromat állok az iskola vezetőjének kapujában és meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg hibát követek el. Szeretem Taeilt és ezen az sem változtathat, ha nem engednek levizsgázni. Max. eltöltök még egy évet egy másik egyetemen.
- Mi lenne, ha átmennénk hozzád? – suttogom az ajkaira a szavakat, amint elválunk egymástól.
- Épp ez járt az eszemben – kacsint rám, majd ujjainkat összekulcsolva indulunk el a kocsim felé, hogy minél hamarabb nála lehessünk.
- Látod apa? – hangzik fel újra Eunji hangja. – Akármit teszel is szeretni fogják egymást. Valóban nem büntetheted őket egy olyan dologért, ami felett nincs hatalmuk – mondja és az apja már veszi a levegőt, hogy válaszoljon, de megelőzöm.
- Elnézést – hadarom gyorsan, majd nem várva meg a beszélgetés végét sietek Taeil után, aki a ház kapujában álldogál, majd amint megpillant elmosolyodva indul felém. Lelassítva lépteimet várom, hogy egymás elé érjünk, majd venném a levegőt, hogy mondjak valamit, akármit, de az idősebb csak az ajkaimra téve a mutatóujját, hajol a fülemhez.
- Nem érdekel mit mondanak mások, szeretlek Youngho és ez nem fog megváltozni – suttogja, majd nyom egy puszit a nyakamra, amitől megremegek. – Mi lenne, ha ezt nekik is megmutatnánk? – kérdezi mély hangon, amitől újra megborzongok, de válasz helyett csak hajába vezetem jobb kezemet, majd tincsinél fogva fordítom magam felé az arcát, hogy végre megcsókolhassam. Szemérmetlenül csókolva a tanáromat állok az iskola vezetőjének kapujában és meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg hibát követek el. Szeretem Taeilt és ezen az sem változtathat, ha nem engednek levizsgázni. Max. eltöltök még egy évet egy másik egyetemen.
- Mi lenne, ha átmennénk hozzád? – suttogom az ajkaira a szavakat, amint elválunk egymástól.
- Épp ez járt az eszemben – kacsint rám, majd ujjainkat összekulcsolva indulunk el a kocsim felé, hogy minél hamarabb nála lehessünk.
Amint becsukódik mögöttünk
Taeil lakásának az ajtaja be is zárom azt, majd felé fordulva csúsztatom
kezeimet a derekára, úgy húzva közelebb magamhoz.
- És most tanár úr? – kérdezem tőle incselkedő hangon, mire csak felkuncog.
- Mi lenne, ha tartanék neked egy külön órát? – kacsint rám, majd látva elégedett vigyoromat hajol is az ajkaimra, hogy újabb szenvedélyes csókban forrhassunk össze. Egymás ajkait fala botladozunk el a hálószobáig, út közben megszabadulva a felelegessé vált ruhadaraboktól, így már meztelenül dőlhetünk az ágyba.
- Olyan gyönyörű vagy – suttogtam, apró csókokat hintve a nyaka puha bőrére, lassan haladva egyre lejjebb, élvezve a hangokat és a remegéseket, amelyeket tetteim váltanak ki belőle. Óvatosan végig harapdáltam a kulcscsontját, majd egyre lejjebb és lejjebb haladtam, míg el nem értem csípője vonalát. Finoman fogaim közé vettem kiugró csípőcsontját, majd megszítam a puha bőrt, mire felnyögött. Kiengedve ajkaim közül a kipirosodott területet indultam el újra a testén csókjaimmal, ezúttal felfelé haladva, igyekezve minél több nyomot hagyni rajta. Óvatosan megszívtam a kulcscsontja közötti részt, majd Ádám-csutkáját vettem kezelésbe, ő pedig csak a hajamat tépve nyöszörgött alattam.
- Imádom a hangodat – suttogtam az állára csókolva, majd a föle felé haladva kezdtem el puszilgatni éles állvonalát, minden érintés között biztosítva arról, hogy szeretem. – Imádom a szemeid csillogását, mikor órán összetalálkozik a tekintetünk. A bőröd puhaságát, az ujjaid melegét, mikor reggelente óvatosan végig simítod az arcom. Az illatod, a közös estéket és közös fürdéseket. Imádom, hogy melletted aludhatok el és hogy melletted ébredek. Még az is megéri, hogy titkolnunk kell, pedig legszívesebben az egész világgal tudatnám. Imádom ezt is, mert velem vagy, mert tudom, hogy senki és semmi nem választhat el tőled – suttogom a fülébe, majd ajkaihoz hajolva várom, hogy mit fog tenni. Alig egy pillanattal később megérzem mézédes ajkait a sajátjaimon, mire belemosolygok a csókba.
- Én nem bánok ilyen jól a szavakkal – pihegi, amint elválunk egymástól. – Így enged meg, hogy megmutassam, mit is jelentesz nekem – mondja, majd vállaimnál fogva fordít maga alá, újra az ajkaimra tapadva. Lassú, szerelmes csókot váltunk, amelybe bele kell sóhajtanom, ahogy kezeit levezetve a vállamon simít végig a hasfalamon, majd combjaimat kezdi cirógatni, hogy néhány mozdulat után újra felfelé vezesse tenyereit, mindeközben meg nem szakítva a csókot. Lassan emelkedik fel mellőlem, majd jobb lábát átvetve csípőm felett térdel fölém, óvatosan ereszkedve rám, hogy amikor merev tagjaink összeérnek egyszerre nyögjünk az egyre hevesebb csókba. Nyelve harcot vív az enyémmel, küzdve a dominanciáért, ugyan akkor mégis finom marad a csók. Benne van minden érzelme, minden, ami szavakkal kifejezhető, minden, ami nem.
A lassú simogatások, heves gesztusokká a finom csók egyre érzelmesebbé válik, ahogy érzelmeink és testeink felett elhatalmasodik a vágy, mégis minden édesen szerelmes, csöpögősen romantikus marad. De nekünk most pont így jó. Minden halkan elsuttogott szó, elhaló nyöszörgés, heves érintés kifejezi a másik iránt érzett szerelmünket, ahogy az lassan beteljesedik.
- Young-ho – nyöszörgi halkan Taeil, ahogy lassan magába fogadja merev tagomat, csípőjét egyre közelebb nyomva az enyémhez. – Szeretlek, nagyon szeretlek – nyöszörgi, ahogy lassan mozgásba lendül, s míg jobb kezemet a csípőjére vezetem, hogy segítsem tevékenységét, addig bal kezemmel hajába túrva rántom magamhoz egy újabb csókra. Ahogy gyorsul a tempó és egyre inkább felhevül a szoba, úgy lesznek egyre hangosabbak a csókoktól duzzadt ajkai közül kiszökő nyögések is.
- Johnny, én… - szuszogja, arcát nyakamba temetve, úgy mozogva egyre gyorsabban és gyorsabban, ahogy közeleg a vége.
- Én is – suttogom a fülébe, majd fellendítve csípőmet kezdek az övével szinkronban mozogni, mire mindkettőnk ajkát egyre több nyögés hagyja el.
- Szer-szeret-lek – nyöszörgi újra Taeil, majd hírtelen megremegve borul rám, ahogy utol éri a gyönyör. Hallgatva halk szipogását, nyakam bőrén érezve heves légvételeit követem én is a gyönyörbe, újra elsuttogva a nevét.
Egymás lassuló szívverését hallgatva nyugszunk le lassan, majd amint elég erőt érzünk magunkban ahhoz, hogy megmozduljunk lassan magam mellé fektetem Taeilt, szorosan magamhoz ölelve.
- Remélem minden rendben lesz – töröm meg végül a csendet, puszit nyomva a párom homlokára.
- Ameddig mellettem vagy nem lesz baj – motyogja félálomban, közelebb fészkelve magát, helyezve fejét a mellkasomra. – Nem érdekel Mr. Jung véleménye, ha kell lehúzok újabb két évet egy másik egyetemen.
- Csak szólj, hogy melyiken és akkor nem oda megyek tanulni – kuncogom, majd elkomolyodva hozzá teszem. – Még az esélyét sem szeretném megadni annak, hogy bármi elválasszon tőled – nyomok egy puszit a feje búbjára. – Szeretlek – suttogom halkan, de már csak egyenletes szuszogását hallatom válasz gyanánt. Elmosolyogva fonom szorosabbra a karjaim Taeil dereka körül, majd követem őt az álmok világába.
- És most tanár úr? – kérdezem tőle incselkedő hangon, mire csak felkuncog.
- Mi lenne, ha tartanék neked egy külön órát? – kacsint rám, majd látva elégedett vigyoromat hajol is az ajkaimra, hogy újabb szenvedélyes csókban forrhassunk össze. Egymás ajkait fala botladozunk el a hálószobáig, út közben megszabadulva a felelegessé vált ruhadaraboktól, így már meztelenül dőlhetünk az ágyba.
- Olyan gyönyörű vagy – suttogtam, apró csókokat hintve a nyaka puha bőrére, lassan haladva egyre lejjebb, élvezve a hangokat és a remegéseket, amelyeket tetteim váltanak ki belőle. Óvatosan végig harapdáltam a kulcscsontját, majd egyre lejjebb és lejjebb haladtam, míg el nem értem csípője vonalát. Finoman fogaim közé vettem kiugró csípőcsontját, majd megszítam a puha bőrt, mire felnyögött. Kiengedve ajkaim közül a kipirosodott területet indultam el újra a testén csókjaimmal, ezúttal felfelé haladva, igyekezve minél több nyomot hagyni rajta. Óvatosan megszívtam a kulcscsontja közötti részt, majd Ádám-csutkáját vettem kezelésbe, ő pedig csak a hajamat tépve nyöszörgött alattam.
- Imádom a hangodat – suttogtam az állára csókolva, majd a föle felé haladva kezdtem el puszilgatni éles állvonalát, minden érintés között biztosítva arról, hogy szeretem. – Imádom a szemeid csillogását, mikor órán összetalálkozik a tekintetünk. A bőröd puhaságát, az ujjaid melegét, mikor reggelente óvatosan végig simítod az arcom. Az illatod, a közös estéket és közös fürdéseket. Imádom, hogy melletted aludhatok el és hogy melletted ébredek. Még az is megéri, hogy titkolnunk kell, pedig legszívesebben az egész világgal tudatnám. Imádom ezt is, mert velem vagy, mert tudom, hogy senki és semmi nem választhat el tőled – suttogom a fülébe, majd ajkaihoz hajolva várom, hogy mit fog tenni. Alig egy pillanattal később megérzem mézédes ajkait a sajátjaimon, mire belemosolygok a csókba.
- Én nem bánok ilyen jól a szavakkal – pihegi, amint elválunk egymástól. – Így enged meg, hogy megmutassam, mit is jelentesz nekem – mondja, majd vállaimnál fogva fordít maga alá, újra az ajkaimra tapadva. Lassú, szerelmes csókot váltunk, amelybe bele kell sóhajtanom, ahogy kezeit levezetve a vállamon simít végig a hasfalamon, majd combjaimat kezdi cirógatni, hogy néhány mozdulat után újra felfelé vezesse tenyereit, mindeközben meg nem szakítva a csókot. Lassan emelkedik fel mellőlem, majd jobb lábát átvetve csípőm felett térdel fölém, óvatosan ereszkedve rám, hogy amikor merev tagjaink összeérnek egyszerre nyögjünk az egyre hevesebb csókba. Nyelve harcot vív az enyémmel, küzdve a dominanciáért, ugyan akkor mégis finom marad a csók. Benne van minden érzelme, minden, ami szavakkal kifejezhető, minden, ami nem.
A lassú simogatások, heves gesztusokká a finom csók egyre érzelmesebbé válik, ahogy érzelmeink és testeink felett elhatalmasodik a vágy, mégis minden édesen szerelmes, csöpögősen romantikus marad. De nekünk most pont így jó. Minden halkan elsuttogott szó, elhaló nyöszörgés, heves érintés kifejezi a másik iránt érzett szerelmünket, ahogy az lassan beteljesedik.
- Young-ho – nyöszörgi halkan Taeil, ahogy lassan magába fogadja merev tagomat, csípőjét egyre közelebb nyomva az enyémhez. – Szeretlek, nagyon szeretlek – nyöszörgi, ahogy lassan mozgásba lendül, s míg jobb kezemet a csípőjére vezetem, hogy segítsem tevékenységét, addig bal kezemmel hajába túrva rántom magamhoz egy újabb csókra. Ahogy gyorsul a tempó és egyre inkább felhevül a szoba, úgy lesznek egyre hangosabbak a csókoktól duzzadt ajkai közül kiszökő nyögések is.
- Johnny, én… - szuszogja, arcát nyakamba temetve, úgy mozogva egyre gyorsabban és gyorsabban, ahogy közeleg a vége.
- Én is – suttogom a fülébe, majd fellendítve csípőmet kezdek az övével szinkronban mozogni, mire mindkettőnk ajkát egyre több nyögés hagyja el.
- Szer-szeret-lek – nyöszörgi újra Taeil, majd hírtelen megremegve borul rám, ahogy utol éri a gyönyör. Hallgatva halk szipogását, nyakam bőrén érezve heves légvételeit követem én is a gyönyörbe, újra elsuttogva a nevét.
Egymás lassuló szívverését hallgatva nyugszunk le lassan, majd amint elég erőt érzünk magunkban ahhoz, hogy megmozduljunk lassan magam mellé fektetem Taeilt, szorosan magamhoz ölelve.
- Remélem minden rendben lesz – töröm meg végül a csendet, puszit nyomva a párom homlokára.
- Ameddig mellettem vagy nem lesz baj – motyogja félálomban, közelebb fészkelve magát, helyezve fejét a mellkasomra. – Nem érdekel Mr. Jung véleménye, ha kell lehúzok újabb két évet egy másik egyetemen.
- Csak szólj, hogy melyiken és akkor nem oda megyek tanulni – kuncogom, majd elkomolyodva hozzá teszem. – Még az esélyét sem szeretném megadni annak, hogy bármi elválasszon tőled – nyomok egy puszit a feje búbjára. – Szeretlek – suttogom halkan, de már csak egyenletes szuszogását hallatom válasz gyanánt. Elmosolyogva fonom szorosabbra a karjaim Taeil dereka körül, majd követem őt az álmok világába.
Reggel az első dolog, amit megpillantok Taeil békés arca, ahogy
a karomat ölelve szuszog, még mindig az álmok birodalmában barangolva.
Elmosolyodom az aranyos látványon, majd óvatos puszit nyomva a homlokára fejtem
le a karomról, mire ugyan nyammogni kezd, de hamar pótolva a hiányosságot öleli
magához a takarót, majd a másik oldalára fordulva folytatja tovább a jól
megérdemelt pihenést. Elvigyorodva rázom meg a fejem, majd hangtalanul mászom
ki az ágyból, és magamra kapva az alsómat osonok ki a szobából, hogy a konyhába
sétáljak. Halkan dúdolgatva kezdek neki a kávé készítésnek, miközben azon
agyalok, vajon mit is reggelizzünk. Végül a piritós sajtos-omlett kombó mellett
döntve állok neki az étel elkészítésének. Épp a tojás és a sajt
összekeverésével vagyok elfoglalva, mikor két kar fonódik a derekam köré, majd
egy finom puszit érzek meg a két lapockám között.
- Jó reggelt! – pillantok hátra Taeilre, mire motyog valami üdvözlés félét, majd minden figyelmét az épp lefőtt kávé felé fordítja, s mire én befejezem a reggelit, addigra ő már az asztalnál ülve szürcsölgeti az életmentő fekete italt, hálás mosollyal köszönve meg az elé rakott ételt.
- Túl jó vagy hozzám – kuncogja, majd elém tolja a bögrémet, amit rajtam kívül senki sem használhat, ezt bizonyítja a rajta díszelgő Johnny felirat is.
- Szeretem ezt – suttogom, lassan az ajkaimhoz emelve a bögrét.
- A kávét vagy azt, hogy kiszolgálhatsz?
- Azt, hogy nem csak a tested összes pontját, de a lakásod minden szögletét is ismerem. Hogy saját bögrém van, hogy a fürdőben a te fogkeféd mellett helyet kapott az enyém is, hogy a kulcscsomómon a te lakásod kulcsa váltotta fel a koleszszobáét – mosolygok rá, mire kicsit elpirul, de viszonozza a gesztusomat. – Persze egyiket sem annyire, mint amennyire téged szeretlek – kacsintok rá, mire felkuncogva hajol át az asztal felett, hogy végre megkaphassam a megérdemelt jóreggelt csókomat.
- Én is szeretem a gondolatát, hogy az életem része vagy.
- Jó reggelt! – pillantok hátra Taeilre, mire motyog valami üdvözlés félét, majd minden figyelmét az épp lefőtt kávé felé fordítja, s mire én befejezem a reggelit, addigra ő már az asztalnál ülve szürcsölgeti az életmentő fekete italt, hálás mosollyal köszönve meg az elé rakott ételt.
- Túl jó vagy hozzám – kuncogja, majd elém tolja a bögrémet, amit rajtam kívül senki sem használhat, ezt bizonyítja a rajta díszelgő Johnny felirat is.
- Szeretem ezt – suttogom, lassan az ajkaimhoz emelve a bögrét.
- A kávét vagy azt, hogy kiszolgálhatsz?
- Azt, hogy nem csak a tested összes pontját, de a lakásod minden szögletét is ismerem. Hogy saját bögrém van, hogy a fürdőben a te fogkeféd mellett helyet kapott az enyém is, hogy a kulcscsomómon a te lakásod kulcsa váltotta fel a koleszszobáét – mosolygok rá, mire kicsit elpirul, de viszonozza a gesztusomat. – Persze egyiket sem annyire, mint amennyire téged szeretlek – kacsintok rá, mire felkuncogva hajol át az asztal felett, hogy végre megkaphassam a megérdemelt jóreggelt csókomat.
- Én is szeretem a gondolatát, hogy az életem része vagy.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése