11. Fejezet
Jaehyun pov.:
Két hete mást sem hallgattam Johnnytól, csak azt, hogy mennyire
szerelemes. Ami nem csak azért érdekes, mert egy tanárunkról van szó, hanem
azért is, mert nem idegesít, hogy ezt kell hallgatnom. Emlékszem két éve Mark
viselkedett így, de őt már a második nap után letoltam, amiért ilyen
marhaságokat beszél, de ez most más. Egyenesen örülök neki, hogy egy barátom
ilyen boldog.
- Te, ha már úgy is ilyen nagy a szerelem köztetek – fordulok Johnny felé -, akkor miért nem hozod el őt is este arra az új helyre, ahova megyünk?
- Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e, nem szeretném, ha lebuknánk és emiatt bajba kerülne – húzza el a száját.
- Nyugi, nem lesz baj, nagyon új a hely és még csak kevesen ismerik. Nem mellesleg, ha valaki látná őt velünk, azt mondjuk véletlen futottunk össze – gyözködöm.
- Oké, megkérdezem róla Ilie-t – kapja elő a mobilját, majd egy gyors üzenetváltás után rám vigyorog. – Ott leszünk!
- Remek – csapom össze a tenyerem. – Akkor este kilenckor találkozunk a Clubnál. Mondanám, hogy gyertek ti is hozzánk, de az nem biztos, hogy jó ötlet lenne – kuncogom, mire csak vigyorogva rázza meg a fejét.
Végül meglepően gyorsan véget ér a mai nap, bár a péntekek alapból rövidebbek voltak. Johnny-val még megbeszélünk pár részletet az estével kapcsolatban, amíg oda érünk a többiekhez.
- Szisztok – köszönünk egyszerre, mire kórusban viszonozzák a gesztust.
- Ugye nem baj, ha Johnny-ékat is meghívtam a mi kis összejövetelünkre? – kérdezem a többiektől.
- Nem, minél többen vagyunk annál jobb – vigyorodik el Yuta, majd az órájára pillantva közli, hogy még dolga van és már fel is szívódik.
- Csak szerintem, vagy az elmúlt két hétben egyre többször ráz le minket? – morfondírozik el Ten.
- Hmm – von vállat Eunji -, szerintem még ma kiderül, hogy mi az oka. Reggel említette, hogy meg szeretne valamit osztani velünk – mondja, ahogy mind kifelé indulunk a suliból. – Minden esetre – fordul felénk a lány -, mi most Tennel lelépünk, majd este nálunk találkozunk – mondta, majd kézen fogva a párját, indultak el valamerre.
- Én is megyek, összeszedem Taeilt – köszön el John is, akit nemsokkal a WinKun páros is követ, így kettesben maradunk Taeyonggal. Na nem mintha bánnánk.
- Milyen volt a mai napod? – kérdezem tőle, hátulról ölelve át. Mióta kitalálta azt a tanulási módszert, amivel sikerül fent tartania az érdeklődésem, azóta nagyon közel kerültünk egymáshoz. S bár nem nagyon mutogattuk a többiek is észre vették rajtunk, de nem tűnt úgy, mintha nagyon zavarná őket.
- Unalmas – kuncogja, majd megfordulva az ölelésemben fonja a nyakam köré a karjait. – Az este biztos sokkal izgalmasabb lesz – kacsint rám, majd az ajkaimra nyomja a sajátjait. Elmosolyodva húzom közelebb magamhoz, majd elmélyítve a csókot élvezem ki, hogy kettesben vagyunk.
- Segítesz ruhát választani? – kérdezi mosolyogva, mikor elválunk egymástól, mire én bólintok, így elindulunk, hogy szerezzünk magunknak valami jó cuccot az estére.
Végül Yonggal töltöttem az egész délutánt és csak a nyolcra megbeszélt gyülekezési időpontra értünk hozzánk, de nem úgy nézett ki, mintha sokat agyaltak volna azon, hol lehettünk.
- Merre van Yuta? – kérdeztem, miután mindenki megdicsérte a Taeyongéhoz nagyon hasonlító szerelésemet. Nem hiába, nem szeretném, ha bárki is csak gondolna olyasmire, hogy rámászik, nem, hogy még hozzá is érjenek. Jobb, ha látják, hogy hozzám tartozik!
- Azt mondta nem érne ide időre, ezért inkább találkozzunk a Clubnál – világosít fel Eunji, miközben meg is indulunk az említett helyszín felé. Az út alatt egész jót beszélgetünk, azt találgatva, vajon Taeil hogy fogja bírni a társaságunkat és hogy mi lehet az, amit Yuta meg akar velünk osztani. Arra viszont egyikünk sem gondol, hogy ez utóbbi megválaszolására nem is kell olyan sokat várnunk. Éppen hogy csak befordulunk a Club utcájába máris egy hevesen csókolózó párosba botlunk, alig fogva fel, hogy az egyikük nem más, mint a mi futball sztárunk a másik pedig…
- Ji Hansol? – ad hangot meglepettségének Eunji, mire az eddig egymás szájában elveszett páros tagjai felénk kapják a pillantásukat.
- Még el se kezdődött az este, de ezek már nem bírnak magukkal – jegyezi meg Kun, láthatólag egy cseppet sem akadva fent azon, hogy a heteró Yuta egy másik pasit csókol.
- Ja, legalább mennétek szobára – kuncog fel Ten is, mire Eunji mellkason csapja.
- Öhm…izé, ez – találja meg a hangját végre a japán is, de még mielőtt bármit is mondhatna Taeyong félbe szakítja.
- Ha most az jön, hogy „nem az aminek látszik”, akkor add fel, senki sem hinne nektek – nevet, majd vállon veregetve a meglepett focistát sétál el mellette, mi pedig követjük a lassan feloldódó párossal egyetemben. Mire oda érünk a Club bejáratához, addigra Johnny és Taeil is megérkezik.
- Jó estét Mr. Moon – hajolunk meg a tanár felé, majd üdvözöljük Johnt is.
- Lemaradtunk valamiről? – kérdezi a colos a mögöttünk álldogáló Hansol-ra és a pironkodó Yutára mutatva.
- Csak az évszázad lebukásáról – vonok vállat nevetve, mire Yuta hátba vág. – Mindegy is, mindenki készen áll egy kis szórakozásra? – kérdeztem, amire mind rábólintottak, így rövid úton belül a Club egyik elkerített, nagy boxában találtuk magunkat. Élvezve a nem túl erős italokat és kellemesen lüktető zenét.
- Azt hittem nagyobb lesz a tömeg – dünnyögi Kun, ahogy körbe pillant a termen.
- Nekem tetszik ez a létszám – feleli a másik kínai, majd megragadja a párja karját és a táncparkett felé kezdi húzni.
- Wow, ők mióta vannak együtt? – kérdezi Taeil, akinek eddig alig lehetett hallani a hangját.
- Mióta is – gondolkodik el Eunji. – Előbb jöttek össze, mint én és Tennie. Talán úgy három-négy éve.
- Azta – mondja elismerően a tanár, mire Johnny hozzá hajolva suttog valamit a fülébe, amitől az idősebb először felnevet, majd nyom egy puszit a másik ajkaira, vigyorogva dőlve annak mellkasához.
- Ne ez az, ami azta! – mondja Eunji, majd előkapva a mobilját lő egy képet a két szerelmesről. – Nézzétek de édesek – gügyögi, körbe adva a telefonját.
- Na jó, elég lesz ám – mondja Youngho, de az arcára kiülő mosoly némiképp megnehezíti, hogy komolyan vegyük.
- Tiszta unalom ez a hely – szólal meg végül Ten pár pillanat csend után.
- Ja, én is többet vártam – ért egyet Yuta, mire Hansol felpattanva mellőle rántja magához.
- Akkot hozzuk ki belőle a legjobbat – mondja, majd ő is a táncparkett felé indul.
- Aztán bírjátok ki hazáig! – kiabál utánuk Taeil, mire Hansol egy lesajnáló, míg mi meglepett pillantásokat küldünk felé. – Ezek a mai fiatalok – rázza meg nevetve a fejét, ezzel minket is megnevettetve. – Hamarabb is rávehettél volna egy ilyen estére – fordul ezúttal Johnny felé, mire ő csak szusszant egyet.
- Próbáltalak – morogja, mire kap Taeiltől egy engesztelő puszit.
- Mi nem táncolunk? – szakít ki a bámészkodásból Taeyong fülembe suttogott kérdése, mire felé pillantva mosolyodom el.
- Miért is ne! – állok fel mellé, majd átkarolva a derekát kísérem a tánctérre. Élvezve ahogy a zene kellemes ritmusa átjárja a testem, kezdek táncolni, ügyelve arra, hogy Taeyong had tehesse, amit akar, de nem engedve, hogy más is a közelébe férkőzön. Ahogy gyorsul a zene ritmusa Tae úgy kerül hozzám egyre közelebb, mígnem a karjait a nyakam köré fonva húz magához.
- A WinKun hamar feladta – suttogja a fülembe, elég hangosan ahhoz, hogy meghalljam, mire hátra pillantva lesem meg mire gondol, így még épp elkapom, ahogy a két kínai távozik a kissé túlfűtött helyiségből.
- Idő kérdése és követni fogják őket – csúsztatom a kezem a csípőjére, szándékosan fogalmazva úgy, hogy megértse minden rajta áll. Amíg Taeyong választát várom a tekintetem találkozik Eunjiével, aki ugyan egy pillanatra felvonja a szemöldökét, de végül megrázva a fejét, mosolyodik el, majd visszafordul az asztalnál beszélgető társainkhoz.
- Én nem sietek sehova – suttogja végül Tae, de tettei ellentmondanak szavainak. Lassan simul még jobban hozzám, úgy imitálva valami tánc félét, közben ajkait egyre többször érintve a nyakamhoz, amitől kiráz a hideg.
- Biztos vagy benne? – kérdezem füléhez hajolva, csípőjénél fogva rántva magamhoz közelebb, mire felnyikkan, ahogy rájön, mit váltott ki belőlem a kis táncával.
- Bár jobban belegondolva – hajol az ajkimhoz -, lehet ki kéne használni, hogy anya ma éjszakás – suttogja, majd számra tapadva kezd el csókolni, de úgy, hogy mindenem beleremeg. Ez az a pont, ahol feladom az elveimet és magasról ejtve a következményekre, történetesen arra, hogy ezért Eunji tuti kinyír, megragadom Taeyong karját, majd kivezetem a Clubból.
- Most hogyan tovább? – kérdezem tőle, újra magamhoz rántva, mire ő csak nyom egy puszit az ajkaimra majd a fülemhez hajolva suttog bele.
- Menjünk haza!
- Te, ha már úgy is ilyen nagy a szerelem köztetek – fordulok Johnny felé -, akkor miért nem hozod el őt is este arra az új helyre, ahova megyünk?
- Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e, nem szeretném, ha lebuknánk és emiatt bajba kerülne – húzza el a száját.
- Nyugi, nem lesz baj, nagyon új a hely és még csak kevesen ismerik. Nem mellesleg, ha valaki látná őt velünk, azt mondjuk véletlen futottunk össze – gyözködöm.
- Oké, megkérdezem róla Ilie-t – kapja elő a mobilját, majd egy gyors üzenetváltás után rám vigyorog. – Ott leszünk!
- Remek – csapom össze a tenyerem. – Akkor este kilenckor találkozunk a Clubnál. Mondanám, hogy gyertek ti is hozzánk, de az nem biztos, hogy jó ötlet lenne – kuncogom, mire csak vigyorogva rázza meg a fejét.
Végül meglepően gyorsan véget ér a mai nap, bár a péntekek alapból rövidebbek voltak. Johnny-val még megbeszélünk pár részletet az estével kapcsolatban, amíg oda érünk a többiekhez.
- Szisztok – köszönünk egyszerre, mire kórusban viszonozzák a gesztust.
- Ugye nem baj, ha Johnny-ékat is meghívtam a mi kis összejövetelünkre? – kérdezem a többiektől.
- Nem, minél többen vagyunk annál jobb – vigyorodik el Yuta, majd az órájára pillantva közli, hogy még dolga van és már fel is szívódik.
- Csak szerintem, vagy az elmúlt két hétben egyre többször ráz le minket? – morfondírozik el Ten.
- Hmm – von vállat Eunji -, szerintem még ma kiderül, hogy mi az oka. Reggel említette, hogy meg szeretne valamit osztani velünk – mondja, ahogy mind kifelé indulunk a suliból. – Minden esetre – fordul felénk a lány -, mi most Tennel lelépünk, majd este nálunk találkozunk – mondta, majd kézen fogva a párját, indultak el valamerre.
- Én is megyek, összeszedem Taeilt – köszön el John is, akit nemsokkal a WinKun páros is követ, így kettesben maradunk Taeyonggal. Na nem mintha bánnánk.
- Milyen volt a mai napod? – kérdezem tőle, hátulról ölelve át. Mióta kitalálta azt a tanulási módszert, amivel sikerül fent tartania az érdeklődésem, azóta nagyon közel kerültünk egymáshoz. S bár nem nagyon mutogattuk a többiek is észre vették rajtunk, de nem tűnt úgy, mintha nagyon zavarná őket.
- Unalmas – kuncogja, majd megfordulva az ölelésemben fonja a nyakam köré a karjait. – Az este biztos sokkal izgalmasabb lesz – kacsint rám, majd az ajkaimra nyomja a sajátjait. Elmosolyodva húzom közelebb magamhoz, majd elmélyítve a csókot élvezem ki, hogy kettesben vagyunk.
- Segítesz ruhát választani? – kérdezi mosolyogva, mikor elválunk egymástól, mire én bólintok, így elindulunk, hogy szerezzünk magunknak valami jó cuccot az estére.
Végül Yonggal töltöttem az egész délutánt és csak a nyolcra megbeszélt gyülekezési időpontra értünk hozzánk, de nem úgy nézett ki, mintha sokat agyaltak volna azon, hol lehettünk.
- Merre van Yuta? – kérdeztem, miután mindenki megdicsérte a Taeyongéhoz nagyon hasonlító szerelésemet. Nem hiába, nem szeretném, ha bárki is csak gondolna olyasmire, hogy rámászik, nem, hogy még hozzá is érjenek. Jobb, ha látják, hogy hozzám tartozik!
- Azt mondta nem érne ide időre, ezért inkább találkozzunk a Clubnál – világosít fel Eunji, miközben meg is indulunk az említett helyszín felé. Az út alatt egész jót beszélgetünk, azt találgatva, vajon Taeil hogy fogja bírni a társaságunkat és hogy mi lehet az, amit Yuta meg akar velünk osztani. Arra viszont egyikünk sem gondol, hogy ez utóbbi megválaszolására nem is kell olyan sokat várnunk. Éppen hogy csak befordulunk a Club utcájába máris egy hevesen csókolózó párosba botlunk, alig fogva fel, hogy az egyikük nem más, mint a mi futball sztárunk a másik pedig…
- Ji Hansol? – ad hangot meglepettségének Eunji, mire az eddig egymás szájában elveszett páros tagjai felénk kapják a pillantásukat.
- Még el se kezdődött az este, de ezek már nem bírnak magukkal – jegyezi meg Kun, láthatólag egy cseppet sem akadva fent azon, hogy a heteró Yuta egy másik pasit csókol.
- Ja, legalább mennétek szobára – kuncog fel Ten is, mire Eunji mellkason csapja.
- Öhm…izé, ez – találja meg a hangját végre a japán is, de még mielőtt bármit is mondhatna Taeyong félbe szakítja.
- Ha most az jön, hogy „nem az aminek látszik”, akkor add fel, senki sem hinne nektek – nevet, majd vállon veregetve a meglepett focistát sétál el mellette, mi pedig követjük a lassan feloldódó párossal egyetemben. Mire oda érünk a Club bejáratához, addigra Johnny és Taeil is megérkezik.
- Jó estét Mr. Moon – hajolunk meg a tanár felé, majd üdvözöljük Johnt is.
- Lemaradtunk valamiről? – kérdezi a colos a mögöttünk álldogáló Hansol-ra és a pironkodó Yutára mutatva.
- Csak az évszázad lebukásáról – vonok vállat nevetve, mire Yuta hátba vág. – Mindegy is, mindenki készen áll egy kis szórakozásra? – kérdeztem, amire mind rábólintottak, így rövid úton belül a Club egyik elkerített, nagy boxában találtuk magunkat. Élvezve a nem túl erős italokat és kellemesen lüktető zenét.
- Azt hittem nagyobb lesz a tömeg – dünnyögi Kun, ahogy körbe pillant a termen.
- Nekem tetszik ez a létszám – feleli a másik kínai, majd megragadja a párja karját és a táncparkett felé kezdi húzni.
- Wow, ők mióta vannak együtt? – kérdezi Taeil, akinek eddig alig lehetett hallani a hangját.
- Mióta is – gondolkodik el Eunji. – Előbb jöttek össze, mint én és Tennie. Talán úgy három-négy éve.
- Azta – mondja elismerően a tanár, mire Johnny hozzá hajolva suttog valamit a fülébe, amitől az idősebb először felnevet, majd nyom egy puszit a másik ajkaira, vigyorogva dőlve annak mellkasához.
- Ne ez az, ami azta! – mondja Eunji, majd előkapva a mobilját lő egy képet a két szerelmesről. – Nézzétek de édesek – gügyögi, körbe adva a telefonját.
- Na jó, elég lesz ám – mondja Youngho, de az arcára kiülő mosoly némiképp megnehezíti, hogy komolyan vegyük.
- Tiszta unalom ez a hely – szólal meg végül Ten pár pillanat csend után.
- Ja, én is többet vártam – ért egyet Yuta, mire Hansol felpattanva mellőle rántja magához.
- Akkot hozzuk ki belőle a legjobbat – mondja, majd ő is a táncparkett felé indul.
- Aztán bírjátok ki hazáig! – kiabál utánuk Taeil, mire Hansol egy lesajnáló, míg mi meglepett pillantásokat küldünk felé. – Ezek a mai fiatalok – rázza meg nevetve a fejét, ezzel minket is megnevettetve. – Hamarabb is rávehettél volna egy ilyen estére – fordul ezúttal Johnny felé, mire ő csak szusszant egyet.
- Próbáltalak – morogja, mire kap Taeiltől egy engesztelő puszit.
- Mi nem táncolunk? – szakít ki a bámészkodásból Taeyong fülembe suttogott kérdése, mire felé pillantva mosolyodom el.
- Miért is ne! – állok fel mellé, majd átkarolva a derekát kísérem a tánctérre. Élvezve ahogy a zene kellemes ritmusa átjárja a testem, kezdek táncolni, ügyelve arra, hogy Taeyong had tehesse, amit akar, de nem engedve, hogy más is a közelébe férkőzön. Ahogy gyorsul a zene ritmusa Tae úgy kerül hozzám egyre közelebb, mígnem a karjait a nyakam köré fonva húz magához.
- A WinKun hamar feladta – suttogja a fülembe, elég hangosan ahhoz, hogy meghalljam, mire hátra pillantva lesem meg mire gondol, így még épp elkapom, ahogy a két kínai távozik a kissé túlfűtött helyiségből.
- Idő kérdése és követni fogják őket – csúsztatom a kezem a csípőjére, szándékosan fogalmazva úgy, hogy megértse minden rajta áll. Amíg Taeyong választát várom a tekintetem találkozik Eunjiével, aki ugyan egy pillanatra felvonja a szemöldökét, de végül megrázva a fejét, mosolyodik el, majd visszafordul az asztalnál beszélgető társainkhoz.
- Én nem sietek sehova – suttogja végül Tae, de tettei ellentmondanak szavainak. Lassan simul még jobban hozzám, úgy imitálva valami tánc félét, közben ajkait egyre többször érintve a nyakamhoz, amitől kiráz a hideg.
- Biztos vagy benne? – kérdezem füléhez hajolva, csípőjénél fogva rántva magamhoz közelebb, mire felnyikkan, ahogy rájön, mit váltott ki belőlem a kis táncával.
- Bár jobban belegondolva – hajol az ajkimhoz -, lehet ki kéne használni, hogy anya ma éjszakás – suttogja, majd számra tapadva kezd el csókolni, de úgy, hogy mindenem beleremeg. Ez az a pont, ahol feladom az elveimet és magasról ejtve a következményekre, történetesen arra, hogy ezért Eunji tuti kinyír, megragadom Taeyong karját, majd kivezetem a Clubból.
- Most hogyan tovább? – kérdezem tőle, újra magamhoz rántva, mire ő csak nyom egy puszit az ajkaimra majd a fülemhez hajolva suttog bele.
- Menjünk haza!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése