Bevezető

*Külső szemszög*

Kora reggel hangos veszekedés töltötte meg a Jung rezidencia nappaliját.

- Nem megyek Szöulba! – emeli fel a hangját újra Jaehyun.

- Dehogy is nem! És ne kiabálj anyáddal! – mordul rá az apja. – Már így is sír miattad. Csalódást okoztál neki és nekem is!

- Mi csak a legjobbat akarjuk neked – szólal meg szipogva Mrs. Jung is. – Ki kell szakadnod ebből a környezetből egy kicsit, hogy javuljanak a jegyeid. El kell végezned az egyetemet és talán Szöulban ez sikerülni is fog.

- Nem kell aggódnod, nem leszel egyedül. A nagybátyádékkal fogsz lakni, nem messze az iskolától, de hogy ne legyen panaszod semmire, külön lakrészt kapsz náluk, külön szoba, fürdő, terasz és egy kis tanulószoba is. Illetve kapsz egy kocsit is.

- De én…

- Ez nem ajánlat volt Jaehyun. Vagy elmész és befejezed az egyetemet egy értékelhető eredménnyel, vagy nem vagy a fiam többé és úgy boldogulsz az életben ahogy akarsz – mondta hűvös hangon a férfi, mire Jae nem tehetett mást, csak lehajtott fejjel, ökölbe szorított kezekkel mondott igent a dologra. – Remek, vasárnap reggel indulsz, addig köszönj el az itteni életedtől – morogta a férfi, majd kisétált a helyiségből.

- Ah – sóhajtott fel a fiatal, mire az anyja mellé lépett.

- Csak fél évről van szó, ez még nem a világ vége – próbálta nyugtatni a fiát, de nem igen sikerült.

Másrészről, a vendéglátóknál sem volt jobb a helyzet.

- Jung Jaehyun? Az a felf…

- Eunji! – szólt a lányára szigorú tekintetettel az anyja. – Ne mondj semmit. Rég nem találkoztatok, Jaehyun azóta sokat változott!

- Ja, gondolom nem jó irányba, ha ide akarják küldeni – morogta a lány.

- Eunji kérlek, értsd meg. A nagybádnak szüksége van a segítségünkre, ennyit igazán megtehetünk értük, ők is segítettek, amikor nekünk volt rá szükségünk.

- De apa, mi van, ha rámászik valamelyik barátomra? Vagy a pasimra! Te is tudod, hogy milyen egy…

- Nem fog… Bár Ten esetében én is aggódnék – kuncog fel gonoszkásan a férfi, mire kap egy lesajnáló pillantást a lányától.

- Na jó, legyen, de nem leszek vele kedvesebb, mint amennyire megérdemli! – adja be a derekát Eunji…Na, nem mintha számítana Jaehyun mindenképpen jön, ha akarja a lány, ha nem. Bár van egy olyan érzése, hogy ’Jeffry’ sem örül annak, hogy Szöulban kell töltenie az elkövetkezendő hat hónapot.

- Köszi drágám – mondja az apja, egy szoros ölelésbe vonva a lányát, amihez persze Mrs. Jung is csatlakozik.

- Remélem azt azért tudjátok, hogy ez nem fair velem szemben… Még ilyet, a saját szüleim nem hagynak nyugodttan le záró vizsgázni – morogja, tettetett sértettséggel a hangjában.

Igen, Eunji jól érezte, hogy Jaenek sincs kedve az egészhez, de nem volt mit tennie, el kellett fogadnia az apja kitételét. Így beletörődve a sorsába csekkolta le régnemlátott unokahúga socialmedia profilját. Unalmas arckifejezéssel görgetve végig az oldalakat, míg meg nem akadt a tekintete valakin. Valakin, aki nagyon közel áll az ízléséhez, valakin, akit hála Eunjinek, nem is lesz olyan nehéz megismerni.

- Hm, ez az utazás kezd érdekesnek tűnni…