8. Fejezet (14+)
Johnny pov.:
A Jaehyunnal való beszélgetésem után, elhatároztam, hogy még ma
elbeszélgetek Taeilel. Viszont arra nem számítottam, hogy megint a motoros
„herceg” társaságában érkezi meg és bár tudom, egyre feleslegesebb aggódnom a
srác miatt, mégis úgy döntök, ideje eltenni az útból, így kihasználva, hogy
ellógtam az első előadásom vártam meg, míg elbúcsúznak egymástól.
- Hali – köszönök rá, amint Taeil eltűnt az iskola ajtaja mögött.
-Heló – nyújtja el a szót, meglepetten pislogva rám.
- Ji Hansol, ugye?
- Igen.
- Johnny Seo – nyújtok kezet, amit vonakodva fogad el. Van egy olyan érzésem, a tanárúr mesélt rólam. – Tudom, furcsa lehet, hogy leszólítottalak, de hallottam valamit, ami érdekelhet – vigyorgok rá, mire felvonja a szemöldökét. – Yutáról van szó – teszem hozzá.
- Hallgatlak! – Válik érdeklődővé.
- Tudom, hogy nagy valószínűséggel tudsz róla, mi történt köztem és Taeil között – kezdem, mire bólint. – Én viszont tudok róla, hogy mi volt veled és Yutával, mint ahogy arról is, hogy megpróbál elhajtani, de én a helyedben nem adnám fel – kacsintok a srácra, ő meg csak bólogat. – Hallottam, hogy nem sokkal a buli után szakított a barátnőjével, mert „más keltette fel az érdeklődését” – formálok idézőjeleket. – Illetve, egy közös ismerősünk említette, hogy egész sokszor emleget téged, szóval én a helyedben még ma beszélnék vele.
- Ah, ha az olyan egyszerű lenne – mondja lebiggyesztve az ajkait. – Valahogy mindig elkerüljük egymást.
- Mert nem jó helyen keresed – vigyorgok rá újra, majd hozzá teszem. – Én az egyetemi focipálya öltözője környékén keresném, úgy kettő körül - veregetem vállon, mire örömében kitágulnak, amúgy is hatalmas szemei.
- Kösz haver! – mosolyog rám, majd felpattan a motorjára. – Már értem mit eszik rajtad Taeil – mondja még, majd felkapva a bukóját hajt el. Na várjunk! Ezek szerint tényleg van mit megbeszélnem a szöszivel! Vigyorodok el, majd az órámra pillantok. Ideje beülni a padba, ahhoz, hogy jókedvében találjam az én kis tanárbácsim, jobb nem ellógni az óráját!
Még mindig jókedvűen vágódok be Jaehyun mellé a padba, aki csak felvont szemöldökkel pillant fel rám.
- Na mi ez a nagy öröm? – kérdi.
- Beszéltem Hansollal.
- És?
- Mivel úgy gondoltam, jobb biztosra menni, „ráuszítottam” Yutára. Elmondtam neki, hogy hol találja meg délután, így még ő a kis focistával lesz elfoglalva, addig én nyugodtan kiélvezhetem a korrepetálás minden pillanatát – vigyorodom el. – Kicsit ugyan sajnálom Yutát, meg ezt a Hansol gyereket is, mert füllentettem, de tudod, hogy van ez. A cél szentesíti az eszközt – mondom, mire Jae elismerően bólint. Nem tudom megmondani pontosan, hogy én vagyok rá jó, vagy ő rám rossz hatással, de ahogy látom, mindketten sokat köszönhetünk ennek az új barátságnak.
- Egyébként – szólal meg hírtelen a padtársam. – Sosem tudhatod, lehet a japán egy nap még hálás is lesz azért, mert ezt tetted – kuncog fel én pedig csatlakozom hozzá.
- Apropó korrep – komolyodom el egy kicsit. – A te kis tanítóddal mi a helyzet? – Villantok egy perverz vigyort, mire Jae csak még jobban nevetni kezd.
- Nem hinném, hogy ő is értékelné a gyors tempót, szóval meggyőzöm róla, hogy ő akar előbb lépni és ha már elindult, ne akarjon megállni – mondja mosolyogva.
- Nem rossz ötlet, de azért ne használd ki, Eunji megölne érte – figyelmeztetem, mire bólint és biztosít róla, hogy nem teszi, majd minden figyelmét a megkezdődő gazdasági ismeretek előadásnak szenteli.
Végül lassan, nagyon lassan, de elérkezik a két óra, ami azt jelenti, mehetek is Taeilhez. Széles mosollyal az ajkaimon indulok meg a gyakorló tanár irodája felé, majd halkan bekopogva sétálok be hozzá, amint engedélyt kapok a belépésre.
- Jó napot – köszönök még mindig mosolyogva, ami felfelé görbíti a tanár őúr szája sarkát is.
- Szia – üdvözöl hellyel kínálva, majd azonnal a lényegre is tér. – Értetted a mai előadás anyagát?
- Egészen megmaradt, bár a számolásos feladat nem igen ment – vakarom meg a tarkómat, mire bólint.
- Akkor ma nézzük át azt. Mutasd meg az órai példán, mi az, amit nem értettél, aztán csinálunk néhány gyakorló feladatot – mondja mellém ülve, mire az én szívem kihagy egy ütemet. Nem szokott ennyire közel jönni, na nem mintha zavarna!
Bő egy órája számolgattuk azokat a hülye feladatokat, Taeil mindeközben olyan közel hajolva hozzám magyarázott, amilyen közel a buli óta nem volt, így kicsit nehezemre esett koncentrálni, de századszori próbálkozásra csak sikerült megcsinálnom egy nyamvadt feladatot.
- Ügyes! – fordult felém Taeil mosolyogva, de olyan közel ült hozzám, hogy majdnem összeért az orrunk, ahogy felé kaptam a pillantásomat. Alig pár centiről meredtünk egymásra, elmerülve a másik szemeinek tanulmányozásában. Halottam, ahogy Taeil légvételei megszaporodtak, de az Istenért sem távolodott volna el, ahogy én sem tettem. Mozdulatlanul figyeltem, ahogy Taeil tekintete az ajkaimra siklik, majd beharapva a sajátját tér vissza a szemeimhez. Meg nem szakítva a szemkontaktust emeltem fel a jobb kezem, majd óvatosan végig simítva az arcán hajoltam hozzá még közelebb, így már az ajkaimon éreztem forró lehelettét. Vártam egy pillanatot, hogy lássam, felpattan-e a székéből, de mikor nem tette, szabad utat engedtem a vágyaimnak és az ajkaira tapasztottam a sajátjaimat. Egy hosszú pillanatig egyikünk sem mozdult, csak egymás szemébe nézve érintettük össze a szánkat, de végül Taeil volt az, aki előbb cselekedett. Lehunyva a szemeit mozdította meg puha párnáit, mire én megkönnyebbülten sóhajtottam fel, majd lecsukva pilláimat adtam át magam az egyre mélyülő csóknak. Hosszú percekig faltuk egymás ajkait, így kezdett kényelmetlen lenni a kitekert testhelyzet, ezért elszakadva a tanáromtól álltam fel, majd karjánál fogva rántottam fel magamhoz, mire meglepetten nyikkant fel, de nem ellenkezett. Kihasználva figyelmetlenségét fordítottam az asztal felé, majd felültetve rá léptem a lábai közé, újra a mézédes ajkaira tapadva. Arra viszont nem számítottam, hogy lábait a derekam köré kulcsolva ránt magához közelebb, mire mindketten belenyögtünk a csókba. Elszakadva ajkaitól pislogtam rá meglepetten, ami mosolyra késztette, majd hajamba túrva rántott újra magához, de én ahelyett, hogy az ajkaira tapadtam volna a nyakát vettem kezelésbe, mire hangosan felóhajtott. Fogaimat óvatosan a puha bőrbe mélyesztettem, majd ahogy megtépte a hajam, kezdtem el szívni egy ponton, pirossas nyomot hagyva magam után.
- Young-ho – nyöszörögte a nevem, mire felmorranva alkottam még egy foltot a puha bőrére, kijjebb gombolva a fehér ingjét, rácsókolva a kibukkanó kulcscsontjára. – Basszus – sziszegte, ahogy kirázta a hideg, szorosabbra fonva a lábait a derekam körül. Szóval érzékeny pontra tapintottam, nyugtáztam magamban, óvatosan megharapva őt. – Johnny – nyögte, hajamnál fogva rántva fel a fejem, hogy a szemeimbe nézhessen. – Mit – vett egy mély levegőt. – Mit akarsz tőlem?
- Kezdetnek az is elég lesz, ha végre igent mondasz és elvihetlek egy randira – mosolyogtam rá, kezeimmel az oldalát cirógatva.
- Kicsaphatnak érte – suttogta halkan. – Mindkettőnket.
- Csak ha kiderül. – Simítottam kezeimet a combjaira, meg is markolva őket, mire felszusszantott. – Nos, mi lesz? Elvihetlek vacsorázni? Mondjuk ma? – Kérdeztem és ugyan egy pillanatig habozott, de végül elmosolyodva bólintott rá a dologra.
- Hétre gyere értem.
- Helyes válasz tanár úr – vigyorogtam rá, nyomva egy rövid csókot az ajkaira, majd helyre rángattam a ruházatát és lesegítettem az asztalról.
Fél órával később, már mosolyogva köszöntem el Taeiltől, alig várva, hogy este hétkor megálljak az ajtaja előtt, hogy végre elvihessem az első randinkra.
- Hali – köszönök rá, amint Taeil eltűnt az iskola ajtaja mögött.
-Heló – nyújtja el a szót, meglepetten pislogva rám.
- Ji Hansol, ugye?
- Igen.
- Johnny Seo – nyújtok kezet, amit vonakodva fogad el. Van egy olyan érzésem, a tanárúr mesélt rólam. – Tudom, furcsa lehet, hogy leszólítottalak, de hallottam valamit, ami érdekelhet – vigyorgok rá, mire felvonja a szemöldökét. – Yutáról van szó – teszem hozzá.
- Hallgatlak! – Válik érdeklődővé.
- Tudom, hogy nagy valószínűséggel tudsz róla, mi történt köztem és Taeil között – kezdem, mire bólint. – Én viszont tudok róla, hogy mi volt veled és Yutával, mint ahogy arról is, hogy megpróbál elhajtani, de én a helyedben nem adnám fel – kacsintok a srácra, ő meg csak bólogat. – Hallottam, hogy nem sokkal a buli után szakított a barátnőjével, mert „más keltette fel az érdeklődését” – formálok idézőjeleket. – Illetve, egy közös ismerősünk említette, hogy egész sokszor emleget téged, szóval én a helyedben még ma beszélnék vele.
- Ah, ha az olyan egyszerű lenne – mondja lebiggyesztve az ajkait. – Valahogy mindig elkerüljük egymást.
- Mert nem jó helyen keresed – vigyorgok rá újra, majd hozzá teszem. – Én az egyetemi focipálya öltözője környékén keresném, úgy kettő körül - veregetem vállon, mire örömében kitágulnak, amúgy is hatalmas szemei.
- Kösz haver! – mosolyog rám, majd felpattan a motorjára. – Már értem mit eszik rajtad Taeil – mondja még, majd felkapva a bukóját hajt el. Na várjunk! Ezek szerint tényleg van mit megbeszélnem a szöszivel! Vigyorodok el, majd az órámra pillantok. Ideje beülni a padba, ahhoz, hogy jókedvében találjam az én kis tanárbácsim, jobb nem ellógni az óráját!
Még mindig jókedvűen vágódok be Jaehyun mellé a padba, aki csak felvont szemöldökkel pillant fel rám.
- Na mi ez a nagy öröm? – kérdi.
- Beszéltem Hansollal.
- És?
- Mivel úgy gondoltam, jobb biztosra menni, „ráuszítottam” Yutára. Elmondtam neki, hogy hol találja meg délután, így még ő a kis focistával lesz elfoglalva, addig én nyugodtan kiélvezhetem a korrepetálás minden pillanatát – vigyorodom el. – Kicsit ugyan sajnálom Yutát, meg ezt a Hansol gyereket is, mert füllentettem, de tudod, hogy van ez. A cél szentesíti az eszközt – mondom, mire Jae elismerően bólint. Nem tudom megmondani pontosan, hogy én vagyok rá jó, vagy ő rám rossz hatással, de ahogy látom, mindketten sokat köszönhetünk ennek az új barátságnak.
- Egyébként – szólal meg hírtelen a padtársam. – Sosem tudhatod, lehet a japán egy nap még hálás is lesz azért, mert ezt tetted – kuncog fel én pedig csatlakozom hozzá.
- Apropó korrep – komolyodom el egy kicsit. – A te kis tanítóddal mi a helyzet? – Villantok egy perverz vigyort, mire Jae csak még jobban nevetni kezd.
- Nem hinném, hogy ő is értékelné a gyors tempót, szóval meggyőzöm róla, hogy ő akar előbb lépni és ha már elindult, ne akarjon megállni – mondja mosolyogva.
- Nem rossz ötlet, de azért ne használd ki, Eunji megölne érte – figyelmeztetem, mire bólint és biztosít róla, hogy nem teszi, majd minden figyelmét a megkezdődő gazdasági ismeretek előadásnak szenteli.
Végül lassan, nagyon lassan, de elérkezik a két óra, ami azt jelenti, mehetek is Taeilhez. Széles mosollyal az ajkaimon indulok meg a gyakorló tanár irodája felé, majd halkan bekopogva sétálok be hozzá, amint engedélyt kapok a belépésre.
- Jó napot – köszönök még mindig mosolyogva, ami felfelé görbíti a tanár őúr szája sarkát is.
- Szia – üdvözöl hellyel kínálva, majd azonnal a lényegre is tér. – Értetted a mai előadás anyagát?
- Egészen megmaradt, bár a számolásos feladat nem igen ment – vakarom meg a tarkómat, mire bólint.
- Akkor ma nézzük át azt. Mutasd meg az órai példán, mi az, amit nem értettél, aztán csinálunk néhány gyakorló feladatot – mondja mellém ülve, mire az én szívem kihagy egy ütemet. Nem szokott ennyire közel jönni, na nem mintha zavarna!
Bő egy órája számolgattuk azokat a hülye feladatokat, Taeil mindeközben olyan közel hajolva hozzám magyarázott, amilyen közel a buli óta nem volt, így kicsit nehezemre esett koncentrálni, de századszori próbálkozásra csak sikerült megcsinálnom egy nyamvadt feladatot.
- Ügyes! – fordult felém Taeil mosolyogva, de olyan közel ült hozzám, hogy majdnem összeért az orrunk, ahogy felé kaptam a pillantásomat. Alig pár centiről meredtünk egymásra, elmerülve a másik szemeinek tanulmányozásában. Halottam, ahogy Taeil légvételei megszaporodtak, de az Istenért sem távolodott volna el, ahogy én sem tettem. Mozdulatlanul figyeltem, ahogy Taeil tekintete az ajkaimra siklik, majd beharapva a sajátját tér vissza a szemeimhez. Meg nem szakítva a szemkontaktust emeltem fel a jobb kezem, majd óvatosan végig simítva az arcán hajoltam hozzá még közelebb, így már az ajkaimon éreztem forró lehelettét. Vártam egy pillanatot, hogy lássam, felpattan-e a székéből, de mikor nem tette, szabad utat engedtem a vágyaimnak és az ajkaira tapasztottam a sajátjaimat. Egy hosszú pillanatig egyikünk sem mozdult, csak egymás szemébe nézve érintettük össze a szánkat, de végül Taeil volt az, aki előbb cselekedett. Lehunyva a szemeit mozdította meg puha párnáit, mire én megkönnyebbülten sóhajtottam fel, majd lecsukva pilláimat adtam át magam az egyre mélyülő csóknak. Hosszú percekig faltuk egymás ajkait, így kezdett kényelmetlen lenni a kitekert testhelyzet, ezért elszakadva a tanáromtól álltam fel, majd karjánál fogva rántottam fel magamhoz, mire meglepetten nyikkant fel, de nem ellenkezett. Kihasználva figyelmetlenségét fordítottam az asztal felé, majd felültetve rá léptem a lábai közé, újra a mézédes ajkaira tapadva. Arra viszont nem számítottam, hogy lábait a derekam köré kulcsolva ránt magához közelebb, mire mindketten belenyögtünk a csókba. Elszakadva ajkaitól pislogtam rá meglepetten, ami mosolyra késztette, majd hajamba túrva rántott újra magához, de én ahelyett, hogy az ajkaira tapadtam volna a nyakát vettem kezelésbe, mire hangosan felóhajtott. Fogaimat óvatosan a puha bőrbe mélyesztettem, majd ahogy megtépte a hajam, kezdtem el szívni egy ponton, pirossas nyomot hagyva magam után.
- Young-ho – nyöszörögte a nevem, mire felmorranva alkottam még egy foltot a puha bőrére, kijjebb gombolva a fehér ingjét, rácsókolva a kibukkanó kulcscsontjára. – Basszus – sziszegte, ahogy kirázta a hideg, szorosabbra fonva a lábait a derekam körül. Szóval érzékeny pontra tapintottam, nyugtáztam magamban, óvatosan megharapva őt. – Johnny – nyögte, hajamnál fogva rántva fel a fejem, hogy a szemeimbe nézhessen. – Mit – vett egy mély levegőt. – Mit akarsz tőlem?
- Kezdetnek az is elég lesz, ha végre igent mondasz és elvihetlek egy randira – mosolyogtam rá, kezeimmel az oldalát cirógatva.
- Kicsaphatnak érte – suttogta halkan. – Mindkettőnket.
- Csak ha kiderül. – Simítottam kezeimet a combjaira, meg is markolva őket, mire felszusszantott. – Nos, mi lesz? Elvihetlek vacsorázni? Mondjuk ma? – Kérdeztem és ugyan egy pillanatig habozott, de végül elmosolyodva bólintott rá a dologra.
- Hétre gyere értem.
- Helyes válasz tanár úr – vigyorogtam rá, nyomva egy rövid csókot az ajkaira, majd helyre rángattam a ruházatát és lesegítettem az asztalról.
Fél órával később, már mosolyogva köszöntem el Taeiltől, alig várva, hogy este hétkor megálljak az ajtaja előtt, hogy végre elvihessem az első randinkra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése