1. Fejezet

Jaehyun pov.:

         Vasárnap reggel, fél nyolc és én már a reptéren ülök. A szüleim már rég leléptek a munkájukra hivatkozva, így csak Mark üldögél mellettem.
- El tudod képzelni mekkora szívás ez Tuan? – Fordulok felé.
- El haver… Pont most – ingatja a fejét. – De nézd a jó oldalát, frissítheted az egyéjszakás kalandjaid számát – vigyorog rám perverzen.
- Beteg vagy – nevetek fel, a lelkem, már, ha van olyanom, mélyén tudva, igazat kell adnom neki.
- Te azért ne betegedj bele ebbe az egészbe. Csak fél évről van szó. Lazulj el, koncentrálj a „tanulásra”, én majd tartom itt a frontot.
- Afelől nincs kétségem – nevetek fel, de egy monoton női hang félbe szakít. Ideje felszállnom a gépemre.
- Hát akkor – áll fel mellőlem a legjobb barátom – jó utat haver és vigyázz magadra!
- Kösz, igyekszem – mondom lepacsizva vele, elindulva a kapuk felé.
- Aztán jót ne halljak felőled – kiált még utánam.
- Azt nem fogsz – fordulok még vissza egy pillanatra, majd végleg elbúcsúzva tőle indulok el az új életem felé.
         Egy rettentően fárasztó és hosszú utazás után végre leszállt a gépem Inchonban. Összeszedve a cuccaim, majd az utolsók között elhagyom a repülőt. Mély levegőt veszek, amint leszállok, de azonnal el is fintorodom. Egyálltalán nincs „otthon” szaga ennek a helynek. Nyújtózkodok egyet, majd a busz felé veszem az irányt, ami elviszi az utasokat a terminálokig. Leszállva a járműről becsekkolok és váróba sétálok, ahol meglepődve vesze észre, hogy ki is jöttek elém. Elvigyorodva sétálok a nevemmel ellátott táblát szorongató lány elé.
- Szia Eunji, örülök, hogy látlak.
- Ha te mondod – morogja, majd a mellette álldogáló, nálam valamivel alacsonyabb srác felé fordul. – Ten, megnéznéd csomagokat?
- Persze – feleli mosolyogva a megszólított és már el is tűnik.
- Tudod, a gyerek munkát büntetik.
- Nagyon vicces vagy – forgatja meg a szemeit. – De a jövőben inkább maradj csendben.
- Ez ám a meleg fogadtatás. Semmi ölelés, semmi „milyen volt az utad?” – kérdezem, lebiggyesztve az ajkaimat.
- Először is, ölelgessen az, akinek hat anyja van, másodszor, pont nem érdekel milyen utad volt, elég baj az, hogy itt vagy, harmadszor, pont annyira örülök a jelenlétednek, mint te magad, szóval ne erőltessük a témát – mondja és mint egy végszóra megjelenik az előbbi srác a csomagjaimmal. – Hm, csak két bőrönd?
- Nem tervezek sokáig maradni – felelem.
- Én is ebben reménykedem – mosolyog rám, majd sarkon fordul és elindul a kijárat felé a srác pedig követi, hátra hagyva engem és a cuccaimat. Ez remek, forgatom meg a szemeim, majd összeszedelődszködve sietek utánuk. Már csak a parkolóban érem utol őket, ahol egy hatalmas fekete terepjáró mellett állnak.
- Hm, egy Isuzu D-Max, meg kell hagyni drága rokon, van ízlésed a kocsik terén – mondom elismerően.
- Kösz – veti oda, majd megragadja a bőröndjeim és nemes egyszerűséggel bedobja őket a zárt platóra. – Szállj be – adja ki az utastást és már be is pattan a volán mögé. Mivel a vele lévő srác befoglalja az anyósülést nekem már csak a hátsó marad, így nagyot sóhajtva szállok be én is.
Mivel Eunji nagyon jól elbeszélget a Ten nevű gyerekkel és engem teljes mértékben ignorál, úgy döntök előkotrom a telefonom meg a fülesem és pihenek egy kicsit, remélve, hogy mikor felkelek újra a szobámban leszek.

- Ébresztő Csipkerózsika – rántja ki valaki a fülemből a zene forrását, mire felmordulok. Kelletlenül nyitom ki a szemem és csalódnom kell. Még mindig a kocsi hátsó ülésén ülök. – Mr. Kim már bevitte a csomagjaidat – közli az unokahúgom, majd megindul a hatalmas ház felé én pedig követem. – Gyere, megmutatom a házat. – mondja mire bólintok egyet. Belépve a hatalmas ajtón egy kis előtér fogad minket, ahol letesszük a dzsekijeinket és megválunk a cipőinktől is, majd besétálunk a nappaliba, ami nagy és világos, a hatalmas ablakok és kellemes színek kelőképp otthonossá teszik a helyiséget. – Balra találod a konyhát és az étkezőt, ami Mrs. Kim és anya területe, de senki sem eszik meg érte, ha használod. Amúgy ehetsz a konyhában is. Jobbra van egy kis „edző terem” van bent pár gép, de többnyire táncra használjuk – világosít fel. Hm, tánc, ez egy jó pont!
- Az emeleten vannak a szobák. Balra a mi lakrészünk, jobbra pedig a tiéd. Kövess – indul meg a szemben lévő lépcsők felé. – Ez itt, nyit be az első szobába, ami a jobb oldalon található – a tanulószobád, van bent minden, ami kellhet. A második ajtó a fürdőé, de akár zárva is tarthatod, a szobádból is be lehet jutni. Ez pedig – nyit be a harmadik ajtón – a szobád. – Kellemes kis, na jó rohad nagy, helyiség. A tengerész kék és bézs falak, a nagy ablak és teraszajtó, a kis berendezési tárgyak és a bútorok meglehetősen jó kontrasztot alkotnak. – Mint látod van terasz, vannak kint székek és asztal is, ha kint szeretnél tartózkodni. A sötétebb ajtó vezet a fürdőbe, a másik a gardróbba, bár ahogy elnéztem a cuccaid, a szekrény is bőven elég lesz – kuncog, mire én is elvigyorodom. Na, tud ő normális is lenni! – Ha szükséged lenne valamire szólj nekem, vagy Mrs. Kimnek. Ha menni szeretnél valahova a kocsit a garázsban találod, a szürke Hyundai Tucson lesz a tiéd, de ha nincs kedved vezetni, csak szólj Mr. Kimnek és ő elvisz bárhova.
- Rendben – bólintok.
- Ja, majd elfelejtettem! A suli. Az első napon velem mész be, azaz kedden, holnap még hagyunk pihenni. Megmutatom majd, mit, hol találsz, aztán a többi a te dolgod, bár biztos vagyok benne, hogy apa szívesen segít majd.
- Oké.
- Ha nincs több kérdésed, akkor én megyek, hagylak kipakolni – mondja és elindul az ajtó felé, de még mielőtt kilépne megtorpan. – Vacsora általában hétkor, de ha nem eszel akkor, az sem baj, bár ma jó lenne, ha lent lennél, a szüleim örülnének neki. Illetve, este átjön pár barátom tanulni, azt ajánlom ne zavarj minket, ha kell valami szólj Mrs. Kinek – fejezi be mondandóját, majd már el is tűnik. Ez remek, akkor azt hiszem ideje pihenni, már fél négy és ha ébren akarok lenni a vacsoránál, akkor kell egy kis alvás. Ezzel a lendülettel le is dobom magam az ágyra, majd előkotrom a mobilom.

*MtUan*
Hi bro. Megérkeztem… Nem olyan szörnyű, mint gondoltam… Azt leszámítva, hogy az unokahúgom pont annyira örül a látogatásomnak, mint én…xd

Adok magamról életet Marknak, majd bedugom a fülesem és már el is alszom.
Nem sokkal később kelek fel arra, hogy valaki meglehetősen hangosan röhög fel a folyósón. Megdörzsölve a szememet nézem meg mennyi az idő, majd gyorsan fel is ülök az ágyban. Fél hét, mindjárt vacsora. Kipattanok az ágyból, kinyitom a bőröndjeim, majd feltúrva őket keresek elő pár ruhát, amit viselhetek, meg a fürdéshez szükséges cuccaimat, majd a fürdőbe sétálok, ahol kellemes meglepetés fogad. Minden van itt, ami csak kellhet, nem is kellett volna hoznom magammal. Elmosolyodva pakolom le a cuccaim, az erre fenttartott polcra, majd álloki neki a teendőinek.
Végül hét előtt két perccel, frissen, tisztán, szárazon jelenek meg az étkezőben, hatalmas mosollyal az ajkaimon.
- Szép estét mindenkinek – köszönök hangosan, mire minden tekintet rám szegeződik, de engem csak egy ragad magával. Hm, ez az utazás tényleg egyre izgalmasabb!