12. Fejezet (18+)
Taeyong pov.:
Amint kimondtam a kívánságom fogtunk magunknak egy taxit és
most épp a házam felé száguldunk. A sofőr eleinte igen érdekes tekintettel
méregetett minket, de amikor a kezemet Jae belső combjára csúsztattam, úgy
döntött inkább elszakítja a tekintetét a tükörtől és a vezetésre koncentrál.
Amint a taxis elfordul tőlünk felbátorodva csúsztatom közelebb a kezem Jae
öléhez, de még mielőtt hozzá érhetnék elkapva a kezemet kulcsolja össze az
ujjainkat, majd a fülemhez hajolva suttog bele.
- Bírd ki még egy kicsit, mindjárt nálatok vagyunk.
- De olyan messze lakom – nyafogom, mire kuncogni kezd. Igaz, kocsival az út alig volt tíz perc, de nekem ez az idő is soknak tűnt jelen állapotomban, de ahogy látom Jaehyun is türelmetlen volt, mert amint beengedtem magunkat a házba az ajkaimra tapadva tolt a lassan becsukódó ajtónak, majd bezárva azt emelt meg egy kicsit, így én reflexből a csípőjére fontam a lábaimat, belesóhajtva a csókba. Jae el nem szakadva az ajkaimtól indul meg velem a szobám felé, óvatosan botorkálva fel a lépcsőn, közben ajkait a nyakamra vezetve.
- És mé-g én vagy-ok türelmetlen – nyöszörögtem, ahogy egyre több ponton szívta meg a nyakam. – Uram Isten – nyögtem fel hangosan, ahogy fogait a vállam bőrébe mélyesztette, meg is tépve a haját. Alig érzékelve, hogy közben a szobámba értünk. De nem volt időm azon gondolkodni, hogy jutottunk el egyben idáig, ugyan is alig fél perccel később már az ágyamon feküdtem, alkarjaimra támaszkodva figyelve, ahogy Jae felém mászott.
- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – kérdezte, ahogy lábaim közé térdelt, homlokát az enyémnek döntve.
- Igen – suttogtam elpirulva. Nem szokásom így viselkedni, de az ő közelében nem tudok uralkodni magamon, arról nem is beszélve, hogy a nem rég elfogyasztott alkohol oldotta kicsit a gátlásaimat, bár még közel sem voltam ittas állapotban. A gondolataim közül Jaehyun ajkai rángattak ki, ahogy újra megtalálták a nyakam legérzékenyebb pontjait, mire én hátra vetett fejjel nyögtem fel, teljesen hanyatt dőlve az ágyon, húzva magammal a felettem térdelő srácot is. Jaehyun nem tétlenkedve tovább kezd el megszabadítani a ruháimtól, amitől az arcom egyre jobban kipirul, hát még mikor végig vezeti rajtam éhes tekintetét. Meztelen testem láttán felsóhajt, majd ajkait újra az enyémekre tapasztja, kíméletlenül csókolva, nyelvével ellenállást nem tűrve furakodva a számba és bár jól esik a vad csók, kicsit meg is rémit. Mi lesz, ha Eunjinek igaza lesz? Ha Jaehyun magamra hagy, miután lefeküdtünk? Tudom, Eunji ezt még az előtt mondta, hogy Jae megmutatta volna a kedves oldalát, de ahogy a lány is mondta… A gondolataim azonnal félbe szakadtak, mikor megéreztem Jaehyun kezét a félmerev tagomra kulcsolódni, minek hatására elválva ajkaitól nyögtem fel.
- Gyönyörű vagy – suttogta a nyakam puha bőrére, majd lassan megmozdította a kezét, ezzel egyre több nyögést váltva ki belőlem. – Ígérd meg nekem, hogy rajtam kívül nem érinthet így más – suttogta a fülembe, mire kirázott a hideg.
- Íg-ígérem – nyögtem ki nagy nehezen, mire újra megcsókolt, de ezúttal nem volt heves. Édes, lágy csókot váltottunk, mondhatni szerelmeset. – Ah, Jae – nyögtem fel újra, ahogy gyorsított a keze mozgásán. Alig bírtam tisztán gondolkozni, nem, hogy egy értelmes mondatot kinyögni, így csak a neve ismételgetésével tudtam kifejezni, mennyire új, mennyire izgató, mennyire kellemes minden érzés, amit kivált belőlem.
- Voltál már együtt valakivel? – kérdezi a fülem mellett suttogva, mikor végre megvált a saját ruháitól is.
- Csak egyszer, de… az sem mostanában volt – vallom be pirulva, mire elmosolyodva nyom egy puszit a homlokomra.
- Vigyázni fogok rád – mondta, ahogy újra a párnák közé nyomott. – Van rá esély, hogy van itthon…? – hagyta nyitva a mondatot, de így is értettem. Még inkább elvörösödve ráztam meg a fejem, eddig nem tartottam fontosnak, hogy legyen nálam ilyesmi. – Nem baj, megoldjuk – kacsintott rám, majd feljebb tolta terpeszbe rakott lábaimat és az ölemhez hajolt. Még hozzám se ért, csak lehelete csiklandozta belső combom bőrét, de engem már ettől is rázott a hideg, hát még mikor megéreztem az ajkait. Halkan sóhajtozva élveztem minden egyes érintését, teljesen elveszve a simogató kezei és puha ajkai által nyújtott élvezetekben. Meglepetten és élvezettel teli hangon sikkantok fel, mikor megérzem a nyelvét végig szántani a bejáratomon. – Ó, te jó ég – nyögöm, ahogy egyre többször érinti nedves izmát az érzékeny ponthoz, mire én tehetetlenül kezdem el tépkedni a lepedőt, egyre lejjebb nyomva a csípőmet. – Édes Istenem! – sikkantottam fel újra, ahogy Jae nyelvét felváltotta az első ujja. Fájni nem fájt, csak egy kicsit meglepett, így nem telt sok időbe, mire megéreztem magamban a másodikat is. Ez már kicsit kellemetlen volt, amit egy szusszantással adtam Jaehyun tudtára, mire ő nyugtató, engesztelő puszikkal kezdte el telehinteni a combjaim belső oldalát. Az óvatos kényeztetés megtette a hatását, így pár perccel később csatlakozhatott a harmadik ujjai is a játékhoz. Erre már elhagyta az ajkaimat egy kicsit fájdalmas nyögés.
- Css, mindjárt jobb lesz – suttogta Jae felcsúszva hozzám, mire én a nyakába karolva rántottam magamhoz egy nyugtató csókra. Hosszú percekig csókoltuk egymást, csak akkor válva el egymástól, mikor felcsúsztatta bennem a negyedik ujját is. Ezúttal is elhagyta az ajkaimat egy nyögés, de egy csepp fájdalom sem volt benne. Összeszorított szemekkel nyomtam lejjebb a csípőmet, hogy újra megtapasztalhassam az isteni érzést, mire Jae felkuncogott. – Milyen mohó lett valaki – suttogta a fülembe, majd újabb folttal gazdagította a nyakam bőrét.
- Ah – nyögtem fel, egyre jobban rámozogva az ujjaira, míg nem, egy hírtelen, de óvatos mozdulattal ki nem húzogatta belőlem őket. - Ngh – adtam hangot a csalódottságomnak, mire újra felkuncogott, de alig egy pillanat múlva elkomolyodott.
- Ez lehet kicsit kellemetlen lesz sikosító nélkül – mondta, puszit nyomva a homlokomra és nekem csak egy jó pár pillanattal később eset le, mire gondolt.
- Nem baj, megoldjuk – ültem fel, majd vállainál fogva döntöttem az ágyra és a combjaira ültem.
- Mire készülsz? – kérdezte, mire csak elvörösödve vigyorodtam el és se szó, se beszéd, lejjebb csúsztam az ölén, majd hezitálás nélkül vettem ajkaim közé a tagját. Nem sok mindenre emlékszem az első alkalmamból, de arra igen, hogy az ilyesmit hogyan kell jól csinálni. És ahogy hallgatom Jaehyun nyögéseit jól emlékszem. Nem sokáig végzem eme tevékenységem, mikor elég nedvesnek érzem Jae tagját, egy utolsó mozdulattal végig futtatom a makkja körül a nyelvem, majd mélyen a szemébe nézve megszívom, mielőtt végleg kiengedném az ajkaim közül.
- Ezt – lihegi – meg mégis, hol az istenbe tanultad? – kérdi felrántva magához, mire csak megvonom a vállam, de válaszolni már nem tudok, mert az ajkaimra tapadva fordít újra maga alá, majd elszakadva tőlem dönti a homlokát az enyémnek. – Kész vagy?
- Mhm – nyöszörgöm, majd véve egy mély levegőt várom, hogy végre egyé válhassak vele. Nem is kell sokáig várakoznom, alig egy pillanattal később megérzem, ahogy lassan, óvatosan kezdi el feltolni magát bennem, de akár mennyire is igyekszik, így is kicsordul egy két könnycseppem és fájdalmas sóhaj hagyja el az ajkaimat.
- Css – suttogja, ezernyi kicsi puszival hintve tele az arcom, nem mozdulva, egészen addig, míg fel nem lökve a csípőmet jelt nem adok neki. Ekkor óvatosan kihúzódott belőlem, majd hasonlóan vigyázva merült el bennem újra, felvéve egy lassú, de kellemes tempót, amivel lassan az őrületbe kergetett.
- Jae-hyun – nyöszörögtem, ahogy gyorsított a tempón, majd alig egy perccel később hátra vetette fejjel feszítettem ívbe a hátamat, hangos sikolyt hallatva, ahogy eltalálta a prosztatámat. – Ott! – nyögtem, mire újra meglendítette a csípőjét, újabb sikolyt csalva ki belőlem. – Gyorsabban, erősebben! – könyörögtem, lábaimat a dereka köré kulcsolva, úgy véve fel a ritmusát. – Úr Isten, Jae – sikoltottam, ahogy éreztem, nemsokára itt a vége. - Én…én – próbáltam kinyögni egy értelmes mondatot, de Jae megakadályozott benne, azzal, hogy újra mélyen belém lökte magát, ezzel átlendítve a gyönyör peremén. A nevét sikoltva, egész testemben remegve feszítve ívbe a hátam éltem át a gyönyört, majd egy újabb sikoly szakadt ki belőlem, ahogy éreztem Jaehyun is követtett az édes beteljesedésbe. – Jézus – motyogtam, ahogy Jae rám borult, óvatosan fejtve le lábaimat a csípőjéről, hangosan szuszogva.
- Szeretlek – hallottam meg Jaehyun hangját, mire eddig hátát cirógató kezem megállt a mozgásba és meglepetten pislogtam le rá. – Nem tudom, hogyan, vagy hogy mikor – folytatta felém fordítva pillantását -, de beléd szerettem Lee Taeyong – suttogta, majd újra az ajkaimra tapadt. Ugyan beletelt egy pillanatba, mire felfogtam a szavait, de amint ez megtörtént a világ legboldogabb embereként csókoltam vissza.
- Én is szeretlek – pihegtem, amint elváltunk egymástól, mire egy örömteli mosoly terült el az ajkain, majd nyomva egy gyors puszit a számra dőlt mellém, azonnal a mellkasára húzva. Kellemes csend telepedett közénk, amit végül az én hangom tört meg. – Le kéne fürödnöm, mert...khm, ragadok – motyogtam elpirulva, mire a mellettem fekvő csak felkuncogva adott egy puszit a homlokomra, majd kicsusszant mellőlem az ágyból és felém nyújtotta a kezét.
- Gyere, segítek – vigyorgott rám, mire az összes vér az arcomba szaladt… Vagyis majdnem az összes.
- Bírd ki még egy kicsit, mindjárt nálatok vagyunk.
- De olyan messze lakom – nyafogom, mire kuncogni kezd. Igaz, kocsival az út alig volt tíz perc, de nekem ez az idő is soknak tűnt jelen állapotomban, de ahogy látom Jaehyun is türelmetlen volt, mert amint beengedtem magunkat a házba az ajkaimra tapadva tolt a lassan becsukódó ajtónak, majd bezárva azt emelt meg egy kicsit, így én reflexből a csípőjére fontam a lábaimat, belesóhajtva a csókba. Jae el nem szakadva az ajkaimtól indul meg velem a szobám felé, óvatosan botorkálva fel a lépcsőn, közben ajkait a nyakamra vezetve.
- És mé-g én vagy-ok türelmetlen – nyöszörögtem, ahogy egyre több ponton szívta meg a nyakam. – Uram Isten – nyögtem fel hangosan, ahogy fogait a vállam bőrébe mélyesztette, meg is tépve a haját. Alig érzékelve, hogy közben a szobámba értünk. De nem volt időm azon gondolkodni, hogy jutottunk el egyben idáig, ugyan is alig fél perccel később már az ágyamon feküdtem, alkarjaimra támaszkodva figyelve, ahogy Jae felém mászott.
- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – kérdezte, ahogy lábaim közé térdelt, homlokát az enyémnek döntve.
- Igen – suttogtam elpirulva. Nem szokásom így viselkedni, de az ő közelében nem tudok uralkodni magamon, arról nem is beszélve, hogy a nem rég elfogyasztott alkohol oldotta kicsit a gátlásaimat, bár még közel sem voltam ittas állapotban. A gondolataim közül Jaehyun ajkai rángattak ki, ahogy újra megtalálták a nyakam legérzékenyebb pontjait, mire én hátra vetett fejjel nyögtem fel, teljesen hanyatt dőlve az ágyon, húzva magammal a felettem térdelő srácot is. Jaehyun nem tétlenkedve tovább kezd el megszabadítani a ruháimtól, amitől az arcom egyre jobban kipirul, hát még mikor végig vezeti rajtam éhes tekintetét. Meztelen testem láttán felsóhajt, majd ajkait újra az enyémekre tapasztja, kíméletlenül csókolva, nyelvével ellenállást nem tűrve furakodva a számba és bár jól esik a vad csók, kicsit meg is rémit. Mi lesz, ha Eunjinek igaza lesz? Ha Jaehyun magamra hagy, miután lefeküdtünk? Tudom, Eunji ezt még az előtt mondta, hogy Jae megmutatta volna a kedves oldalát, de ahogy a lány is mondta… A gondolataim azonnal félbe szakadtak, mikor megéreztem Jaehyun kezét a félmerev tagomra kulcsolódni, minek hatására elválva ajkaitól nyögtem fel.
- Gyönyörű vagy – suttogta a nyakam puha bőrére, majd lassan megmozdította a kezét, ezzel egyre több nyögést váltva ki belőlem. – Ígérd meg nekem, hogy rajtam kívül nem érinthet így más – suttogta a fülembe, mire kirázott a hideg.
- Íg-ígérem – nyögtem ki nagy nehezen, mire újra megcsókolt, de ezúttal nem volt heves. Édes, lágy csókot váltottunk, mondhatni szerelmeset. – Ah, Jae – nyögtem fel újra, ahogy gyorsított a keze mozgásán. Alig bírtam tisztán gondolkozni, nem, hogy egy értelmes mondatot kinyögni, így csak a neve ismételgetésével tudtam kifejezni, mennyire új, mennyire izgató, mennyire kellemes minden érzés, amit kivált belőlem.
- Voltál már együtt valakivel? – kérdezi a fülem mellett suttogva, mikor végre megvált a saját ruháitól is.
- Csak egyszer, de… az sem mostanában volt – vallom be pirulva, mire elmosolyodva nyom egy puszit a homlokomra.
- Vigyázni fogok rád – mondta, ahogy újra a párnák közé nyomott. – Van rá esély, hogy van itthon…? – hagyta nyitva a mondatot, de így is értettem. Még inkább elvörösödve ráztam meg a fejem, eddig nem tartottam fontosnak, hogy legyen nálam ilyesmi. – Nem baj, megoldjuk – kacsintott rám, majd feljebb tolta terpeszbe rakott lábaimat és az ölemhez hajolt. Még hozzám se ért, csak lehelete csiklandozta belső combom bőrét, de engem már ettől is rázott a hideg, hát még mikor megéreztem az ajkait. Halkan sóhajtozva élveztem minden egyes érintését, teljesen elveszve a simogató kezei és puha ajkai által nyújtott élvezetekben. Meglepetten és élvezettel teli hangon sikkantok fel, mikor megérzem a nyelvét végig szántani a bejáratomon. – Ó, te jó ég – nyögöm, ahogy egyre többször érinti nedves izmát az érzékeny ponthoz, mire én tehetetlenül kezdem el tépkedni a lepedőt, egyre lejjebb nyomva a csípőmet. – Édes Istenem! – sikkantottam fel újra, ahogy Jae nyelvét felváltotta az első ujja. Fájni nem fájt, csak egy kicsit meglepett, így nem telt sok időbe, mire megéreztem magamban a másodikat is. Ez már kicsit kellemetlen volt, amit egy szusszantással adtam Jaehyun tudtára, mire ő nyugtató, engesztelő puszikkal kezdte el telehinteni a combjaim belső oldalát. Az óvatos kényeztetés megtette a hatását, így pár perccel később csatlakozhatott a harmadik ujjai is a játékhoz. Erre már elhagyta az ajkaimat egy kicsit fájdalmas nyögés.
- Css, mindjárt jobb lesz – suttogta Jae felcsúszva hozzám, mire én a nyakába karolva rántottam magamhoz egy nyugtató csókra. Hosszú percekig csókoltuk egymást, csak akkor válva el egymástól, mikor felcsúsztatta bennem a negyedik ujját is. Ezúttal is elhagyta az ajkaimat egy nyögés, de egy csepp fájdalom sem volt benne. Összeszorított szemekkel nyomtam lejjebb a csípőmet, hogy újra megtapasztalhassam az isteni érzést, mire Jae felkuncogott. – Milyen mohó lett valaki – suttogta a fülembe, majd újabb folttal gazdagította a nyakam bőrét.
- Ah – nyögtem fel, egyre jobban rámozogva az ujjaira, míg nem, egy hírtelen, de óvatos mozdulattal ki nem húzogatta belőlem őket. - Ngh – adtam hangot a csalódottságomnak, mire újra felkuncogott, de alig egy pillanat múlva elkomolyodott.
- Ez lehet kicsit kellemetlen lesz sikosító nélkül – mondta, puszit nyomva a homlokomra és nekem csak egy jó pár pillanattal később eset le, mire gondolt.
- Nem baj, megoldjuk – ültem fel, majd vállainál fogva döntöttem az ágyra és a combjaira ültem.
- Mire készülsz? – kérdezte, mire csak elvörösödve vigyorodtam el és se szó, se beszéd, lejjebb csúsztam az ölén, majd hezitálás nélkül vettem ajkaim közé a tagját. Nem sok mindenre emlékszem az első alkalmamból, de arra igen, hogy az ilyesmit hogyan kell jól csinálni. És ahogy hallgatom Jaehyun nyögéseit jól emlékszem. Nem sokáig végzem eme tevékenységem, mikor elég nedvesnek érzem Jae tagját, egy utolsó mozdulattal végig futtatom a makkja körül a nyelvem, majd mélyen a szemébe nézve megszívom, mielőtt végleg kiengedném az ajkaim közül.
- Ezt – lihegi – meg mégis, hol az istenbe tanultad? – kérdi felrántva magához, mire csak megvonom a vállam, de válaszolni már nem tudok, mert az ajkaimra tapadva fordít újra maga alá, majd elszakadva tőlem dönti a homlokát az enyémnek. – Kész vagy?
- Mhm – nyöszörgöm, majd véve egy mély levegőt várom, hogy végre egyé válhassak vele. Nem is kell sokáig várakoznom, alig egy pillanattal később megérzem, ahogy lassan, óvatosan kezdi el feltolni magát bennem, de akár mennyire is igyekszik, így is kicsordul egy két könnycseppem és fájdalmas sóhaj hagyja el az ajkaimat.
- Css – suttogja, ezernyi kicsi puszival hintve tele az arcom, nem mozdulva, egészen addig, míg fel nem lökve a csípőmet jelt nem adok neki. Ekkor óvatosan kihúzódott belőlem, majd hasonlóan vigyázva merült el bennem újra, felvéve egy lassú, de kellemes tempót, amivel lassan az őrületbe kergetett.
- Jae-hyun – nyöszörögtem, ahogy gyorsított a tempón, majd alig egy perccel később hátra vetette fejjel feszítettem ívbe a hátamat, hangos sikolyt hallatva, ahogy eltalálta a prosztatámat. – Ott! – nyögtem, mire újra meglendítette a csípőjét, újabb sikolyt csalva ki belőlem. – Gyorsabban, erősebben! – könyörögtem, lábaimat a dereka köré kulcsolva, úgy véve fel a ritmusát. – Úr Isten, Jae – sikoltottam, ahogy éreztem, nemsokára itt a vége. - Én…én – próbáltam kinyögni egy értelmes mondatot, de Jae megakadályozott benne, azzal, hogy újra mélyen belém lökte magát, ezzel átlendítve a gyönyör peremén. A nevét sikoltva, egész testemben remegve feszítve ívbe a hátam éltem át a gyönyört, majd egy újabb sikoly szakadt ki belőlem, ahogy éreztem Jaehyun is követtett az édes beteljesedésbe. – Jézus – motyogtam, ahogy Jae rám borult, óvatosan fejtve le lábaimat a csípőjéről, hangosan szuszogva.
- Szeretlek – hallottam meg Jaehyun hangját, mire eddig hátát cirógató kezem megállt a mozgásba és meglepetten pislogtam le rá. – Nem tudom, hogyan, vagy hogy mikor – folytatta felém fordítva pillantását -, de beléd szerettem Lee Taeyong – suttogta, majd újra az ajkaimra tapadt. Ugyan beletelt egy pillanatba, mire felfogtam a szavait, de amint ez megtörtént a világ legboldogabb embereként csókoltam vissza.
- Én is szeretlek – pihegtem, amint elváltunk egymástól, mire egy örömteli mosoly terült el az ajkain, majd nyomva egy gyors puszit a számra dőlt mellém, azonnal a mellkasára húzva. Kellemes csend telepedett közénk, amit végül az én hangom tört meg. – Le kéne fürödnöm, mert...khm, ragadok – motyogtam elpirulva, mire a mellettem fekvő csak felkuncogva adott egy puszit a homlokomra, majd kicsusszant mellőlem az ágyból és felém nyújtotta a kezét.
- Gyere, segítek – vigyorgott rám, mire az összes vér az arcomba szaladt… Vagyis majdnem az összes.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése