7. Fejezet
Jaehyun pov.:
Reggel jóval az ébresztő óra csörgése előtt fent voltam, ami
más körülmények között zavart volna, de most túl izgatott voltam ahhoz, hogy
ezen bosszankodjak. A tegnapi vacsorának több sikere volt, mint gondoltam és
itt nem csak a finom ételre gondolok. Egész jól sikerült elbeszélgetnem a
nagybátyámmal és a feleségével, így egész sok mindenre fényt derítettem. Mint
kiderült, Taeil sem volt mindig minta gyerek, de közel sem volt olyan „rossz”,
mint én, amihez, legnagyobb meglepetésemre, maga Eunji tette hozzá, hogy én sem
vagyok reménytelen eset. De most nem ez a lényeg! Izgatottan pattantam ki az
ágyamból, hogy a fürdő felé véve az irányt, gondoljam át a tegnap este
hallottakat. Hála Eunji anyjának, megtudtam, hogy az a Hansol gyerek, akivel
Taeil olyan jóban van Mrs. Jung egyik főszerkesztőjének a fia, így mondhatni
ismeri. Elmondta, hogy nem rossz srác és az anyja szerint is csak egy „hibája”
van, az, hogy meleg. Ami némiként más megvilágításba helyezi a tanár úrral való
kapcsolatát.
- Jaehyun! – hallok meg Eunji hangját a szobám felől, ami kiszakít a gondolataim közül. Meglepetten nyitom ki a fürdő ajtót, hogy szemben találjam magam egy ugyan úgy meglepett lánnyal.
- Igen?
- Hát te? Azt hittem még alszol.
- Mint látod már nem – vigyorodom el, mire ő csak felvonja a szemöldökét.
- Jung Jaehyun, csak nem izgatott vagy, hogy iskolába mehetsz? – Kérdezi hitetlenkedve, úgy fordulva utánam, amint kilépek a fürdőből. – Vagy más oka van? – vált gyanakvóvá a hangja.
- Úgy is mondhatjuk – pillantok rá, mire összeráncolja a szemöldökét. – Még mielőtt bármit is mondanál, nem tervezek semmi olyat, ami ellenedre lenne – még.
- Akkor? – ül le az ágyamra és egyáltalán nem zavarja a tény, hogy én épp átöltözöm.
- Ez, nem egy olyan dolog, amit feltétlenül meg kéne osztanom veled – mondom halkan.
- Értem – nyújtja el a szót, majd játékosan elmosolyodva pillant újra felém. - Ennek a „valaminek’, nincs véletlenül köze a tegnap esti témához és a Johnnyhoz fűződő barátságodhoz?
- Nem értem miről beszélsz – rázom meg a fejem. Nem biztos, hogy John értékelné, ha elszólnám magam.
- Ugyan már Jae! A vak is látja, hogy bámulja Mr. Moont – vigyorodik el perverzen. Nem is tudtam, hogy van egy ilyen oldala is. – Nem mellesleg, Yutának hála, mind tudjuk, mi történt, azon az ominózus bulin – kacsint rám.
- Mit értesz az alatt, hogy mind?
- Oh, hát a barátaimat és magamat – feleli, mire bólintok. – Téged amúgy, miért is érdekel ez az egész?
- Nem értem a kérdésed – fordulok felé már felöltöve.
- Pocsék színész vagy – nevet fel, majd elkomolyodva pillant felém. – Most komolyan, miért érdekel téged mi van Johnny-val?
- Segíteni szeretnék egy barátnak, mi ezzel a baj? – sóhajtok fel, mikor látom, úgy sem hagy békén, még nem vallok.
- Semmi – mosolyodik fel. – Mi lenne, ha ma velem jönnél suliba? – áll fel az ágyból, mire én kérdőn nézek rá, nem értve az ajánlatát. – Nézd, nem mondom, hogy kifejezetten jóban lennék Youngho-val, de rossz nézni, ahogy szenved. Másrészt, örülök, hogy végre emberként szeretnél viselkedni, ezért segítek – vigyorog rám, mire bólintok.
- Akkor, legyen így – mosolygok rá én is őszintén. Nem is olyan szörnyű ez a lány, ha megismered!
- Remek! Öt perc múlva találkozzunk lent – indul ki a szobámból. – Út közben elmesélek valamit, ami biztosan tetszeni fog! – Kacsint rám, majd becsukja maga mögött az ajtót.
- Jaehyun! – hallok meg Eunji hangját a szobám felől, ami kiszakít a gondolataim közül. Meglepetten nyitom ki a fürdő ajtót, hogy szemben találjam magam egy ugyan úgy meglepett lánnyal.
- Igen?
- Hát te? Azt hittem még alszol.
- Mint látod már nem – vigyorodom el, mire ő csak felvonja a szemöldökét.
- Jung Jaehyun, csak nem izgatott vagy, hogy iskolába mehetsz? – Kérdezi hitetlenkedve, úgy fordulva utánam, amint kilépek a fürdőből. – Vagy más oka van? – vált gyanakvóvá a hangja.
- Úgy is mondhatjuk – pillantok rá, mire összeráncolja a szemöldökét. – Még mielőtt bármit is mondanál, nem tervezek semmi olyat, ami ellenedre lenne – még.
- Akkor? – ül le az ágyamra és egyáltalán nem zavarja a tény, hogy én épp átöltözöm.
- Ez, nem egy olyan dolog, amit feltétlenül meg kéne osztanom veled – mondom halkan.
- Értem – nyújtja el a szót, majd játékosan elmosolyodva pillant újra felém. - Ennek a „valaminek’, nincs véletlenül köze a tegnap esti témához és a Johnnyhoz fűződő barátságodhoz?
- Nem értem miről beszélsz – rázom meg a fejem. Nem biztos, hogy John értékelné, ha elszólnám magam.
- Ugyan már Jae! A vak is látja, hogy bámulja Mr. Moont – vigyorodik el perverzen. Nem is tudtam, hogy van egy ilyen oldala is. – Nem mellesleg, Yutának hála, mind tudjuk, mi történt, azon az ominózus bulin – kacsint rám.
- Mit értesz az alatt, hogy mind?
- Oh, hát a barátaimat és magamat – feleli, mire bólintok. – Téged amúgy, miért is érdekel ez az egész?
- Nem értem a kérdésed – fordulok felé már felöltöve.
- Pocsék színész vagy – nevet fel, majd elkomolyodva pillant felém. – Most komolyan, miért érdekel téged mi van Johnny-val?
- Segíteni szeretnék egy barátnak, mi ezzel a baj? – sóhajtok fel, mikor látom, úgy sem hagy békén, még nem vallok.
- Semmi – mosolyodik fel. – Mi lenne, ha ma velem jönnél suliba? – áll fel az ágyból, mire én kérdőn nézek rá, nem értve az ajánlatát. – Nézd, nem mondom, hogy kifejezetten jóban lennék Youngho-val, de rossz nézni, ahogy szenved. Másrészt, örülök, hogy végre emberként szeretnél viselkedni, ezért segítek – vigyorog rám, mire bólintok.
- Akkor, legyen így – mosolygok rá én is őszintén. Nem is olyan szörnyű ez a lány, ha megismered!
- Remek! Öt perc múlva találkozzunk lent – indul ki a szobámból. – Út közben elmesélek valamit, ami biztosan tetszeni fog! – Kacsint rám, majd becsukja maga mögött az ajtót.
A kezdeti bizonytalanságom ellenére, nagyon jót beszélgetünk
Eunji-vel, aminek nem csak azért örülök, mert már nem akar megölni, de azért
is, mert így talán könnyebb lesz közelebb kerülnöm Taeyonghoz.
- Tudod – fordulok a lány felé, már az iskola ajtaja felé sétálva -, nem is vagy te olyan rossz táraság.
- Azt mondod – kuncog fel. – És még nem ismered a barátaimat – kacsint rám, mire én meglepetten torpanok meg. – Félre ne érts – teszi hozzá gyorsan. – Ez nem jelent azt, hogy nem tekerem ki a nyakad, ha kihasználod a helyzetet vagy őket!
- Ez egy pillanatig sem fordult meg a fejemben – nevetek fel és ő is csatlakozik. Meglehetősen jó hangulatban lépünk be az egyetemre, ami nem csak nekünk furcsa, de az említett barátoknak is.
- Jó reggelt! – köszönnek kórusban, amit még mindig mosolyogva viszonzunk.
- Most nem egészen értem mi folyik itt – ad hangot a meglepettségének Ten, szorosan magához ölelve a barátnőjét. – Azt hittem utálod – bök felém a fejével, mire mindenki arca elkomorodik.
- Ten! – szól a pasijára Eunji. – Nem utálom… annyira. Tud egész normális is lenni, szóval gondoltam adhatnánk neki egy esélyt. Persze csak addig, amíg betartja a szabályokat! – néz rám fenyegetően, de ez engem jelenleg a legkevésbé sem érdekel. Sokkal inkább leköt az a boldog mosoly, ami Taeyong arcán ragyog fel, amint realizálja, ezentúl többet fogunk együtt lógni. Jaj kicsim, ha tudnád, hogy ez engem mennyire boldoggá tesz!
- Akkor üdv a csapatban! – nyújt kezet felém Yuta, amit mosolyogva fogadok el.
- Jae – bök oldalba az unokahúgom, majd mutat a hátam mögé. Követve pillantását fordítom fejem, az ajtó felé, amin épp most lép be John.
- Mennem kell! – hadarom gyorsan, majd elköszönve indulok az érkező felé.
- Hé – szól utánam Taeyong, mire felé fordulok. – Délután jössz? – Kérdi és enyhén kipirul az arca. Mi jár a fejedben édes?
- Ki nem hagynám – kacsintok rá, majd intve sietek Youngho után. – Johnny!
- Oh, helló – vigyorog rám, amint beérem. – Mi ez a nagy sietség?
- El kell mesélnem valamit!
- Hallgatlak! – Mondja érdeklődve, mire én karon ragadva rántom be a férfi mosdóba. Nem kell mindenkinek hallania, amit most mondok. Mély levegőt véve mesélem el Johnnak, amit tegnap este sikerült megtudnom Taeilről és Hansol-ról, majd izgatottan várom a reakcióját.
- Nem értem. Miért kéne örülnöm annak, hogy a kiszemeltem állítólg csak „legjobb barátja” – formál macskakörmöket az ujjaival -, meleg és ennek ellenére vagy pont ezért, ilyen közel állnak egymáshoz – mondja csalódott hangon.
- Haver, komolyan. Nem fogod fel a lényeget!
- Mégpedig?
- Ez azt jelenti, hogy van esélyed a tanár úrnál! – mondom, mire megrázza a fejét. – Jaj John, néha komolyan nem értem, hogy lehetsz okos – ingatom meg a fejem. – Nézd, nem hagyod hidegen Taeilt, különben nem esett volna neked. Nem mellesleg, lepasszolt engem Taeyongnak – na nem mintha bánnám -, hogy téged – emelem ki a szót – tudjon korrepetálni. Oké, tudom, hogy te intézted a segítséget, de akkor is. Neked nem kifejezetten lenne szükséged rá, még is elvállalta és kötve hiszem, hogy csak kötelességtudatból tette – vázolom a tényeket, aminek hatására elgondolkodik.
- Lehet benne valami – vigyorodik el végül. – De még mindig ottvan Hansol…
- Igen, a legjobbat hagytam a végére! – Dörzsölöm össze a tenyereim, mire Youngho csak felvont szemöldökkel néz rám. - Azon az emlékezetes bulin, nem csak neked és Taeilnek sikerült összemelegednetek – vigyorodom el. – A házigazda, másnéven Yuta is belegabajodott valakibe, méghozzá a mi drágalátos, kis Hansolunkba, aki azóta is legyeskedik körülötte.
- Tessék? – tágulnak ki a szemei, mire bólintok. – De hát Yutának volt barátnője!
- Az nem jelent semmit, Doyoungnak is – mondom, de abban a percben meg is bánom.
- Ki az a Doyoung? – ráncolja össze a szemöldökét Johnny.
- Az most nem számít. Az a lényeg, hogy az emberek változnak és amíg Hansol Yutával van elfoglalva, nem kell aggódnod amiatt, hogy bárki közéd és Taeil közé állna – mosolyodom el újra, majd vállon veregetve a colost, indulok ki a mosdóból. Huh, ez közel volt!
- Jae – szól utánam Johnny, mire megállva várom be. – Kösz!
- Nincs mit. Tudod, hogy van ez. A barátokért mindent! – nevetek fel és nagyon örülök, amiért nem firtatja tovább a Doyoung témát.
- Tudod – fordulok a lány felé, már az iskola ajtaja felé sétálva -, nem is vagy te olyan rossz táraság.
- Azt mondod – kuncog fel. – És még nem ismered a barátaimat – kacsint rám, mire én meglepetten torpanok meg. – Félre ne érts – teszi hozzá gyorsan. – Ez nem jelent azt, hogy nem tekerem ki a nyakad, ha kihasználod a helyzetet vagy őket!
- Ez egy pillanatig sem fordult meg a fejemben – nevetek fel és ő is csatlakozik. Meglehetősen jó hangulatban lépünk be az egyetemre, ami nem csak nekünk furcsa, de az említett barátoknak is.
- Jó reggelt! – köszönnek kórusban, amit még mindig mosolyogva viszonzunk.
- Most nem egészen értem mi folyik itt – ad hangot a meglepettségének Ten, szorosan magához ölelve a barátnőjét. – Azt hittem utálod – bök felém a fejével, mire mindenki arca elkomorodik.
- Ten! – szól a pasijára Eunji. – Nem utálom… annyira. Tud egész normális is lenni, szóval gondoltam adhatnánk neki egy esélyt. Persze csak addig, amíg betartja a szabályokat! – néz rám fenyegetően, de ez engem jelenleg a legkevésbé sem érdekel. Sokkal inkább leköt az a boldog mosoly, ami Taeyong arcán ragyog fel, amint realizálja, ezentúl többet fogunk együtt lógni. Jaj kicsim, ha tudnád, hogy ez engem mennyire boldoggá tesz!
- Akkor üdv a csapatban! – nyújt kezet felém Yuta, amit mosolyogva fogadok el.
- Jae – bök oldalba az unokahúgom, majd mutat a hátam mögé. Követve pillantását fordítom fejem, az ajtó felé, amin épp most lép be John.
- Mennem kell! – hadarom gyorsan, majd elköszönve indulok az érkező felé.
- Hé – szól utánam Taeyong, mire felé fordulok. – Délután jössz? – Kérdi és enyhén kipirul az arca. Mi jár a fejedben édes?
- Ki nem hagynám – kacsintok rá, majd intve sietek Youngho után. – Johnny!
- Oh, helló – vigyorog rám, amint beérem. – Mi ez a nagy sietség?
- El kell mesélnem valamit!
- Hallgatlak! – Mondja érdeklődve, mire én karon ragadva rántom be a férfi mosdóba. Nem kell mindenkinek hallania, amit most mondok. Mély levegőt véve mesélem el Johnnak, amit tegnap este sikerült megtudnom Taeilről és Hansol-ról, majd izgatottan várom a reakcióját.
- Nem értem. Miért kéne örülnöm annak, hogy a kiszemeltem állítólg csak „legjobb barátja” – formál macskakörmöket az ujjaival -, meleg és ennek ellenére vagy pont ezért, ilyen közel állnak egymáshoz – mondja csalódott hangon.
- Haver, komolyan. Nem fogod fel a lényeget!
- Mégpedig?
- Ez azt jelenti, hogy van esélyed a tanár úrnál! – mondom, mire megrázza a fejét. – Jaj John, néha komolyan nem értem, hogy lehetsz okos – ingatom meg a fejem. – Nézd, nem hagyod hidegen Taeilt, különben nem esett volna neked. Nem mellesleg, lepasszolt engem Taeyongnak – na nem mintha bánnám -, hogy téged – emelem ki a szót – tudjon korrepetálni. Oké, tudom, hogy te intézted a segítséget, de akkor is. Neked nem kifejezetten lenne szükséged rá, még is elvállalta és kötve hiszem, hogy csak kötelességtudatból tette – vázolom a tényeket, aminek hatására elgondolkodik.
- Lehet benne valami – vigyorodik el végül. – De még mindig ottvan Hansol…
- Igen, a legjobbat hagytam a végére! – Dörzsölöm össze a tenyereim, mire Youngho csak felvont szemöldökkel néz rám. - Azon az emlékezetes bulin, nem csak neked és Taeilnek sikerült összemelegednetek – vigyorodom el. – A házigazda, másnéven Yuta is belegabajodott valakibe, méghozzá a mi drágalátos, kis Hansolunkba, aki azóta is legyeskedik körülötte.
- Tessék? – tágulnak ki a szemei, mire bólintok. – De hát Yutának volt barátnője!
- Az nem jelent semmit, Doyoungnak is – mondom, de abban a percben meg is bánom.
- Ki az a Doyoung? – ráncolja össze a szemöldökét Johnny.
- Az most nem számít. Az a lényeg, hogy az emberek változnak és amíg Hansol Yutával van elfoglalva, nem kell aggódnod amiatt, hogy bárki közéd és Taeil közé állna – mosolyodom el újra, majd vállon veregetve a colost, indulok ki a mosdóból. Huh, ez közel volt!
- Jae – szól utánam Johnny, mire megállva várom be. – Kösz!
- Nincs mit. Tudod, hogy van ez. A barátokért mindent! – nevetek fel és nagyon örülök, amiért nem firtatja tovább a Doyoung témát.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése