10. Fejezet (18+)
Taeil Pov.:
Izgatottan nyitottam be a laksom ajtaján, hogy amint ledobtam a
cuccaimat hívjam is Hansol-t.
- Át kell jönnöd – mondtam, mikor végre felvette a telefont.
- Neked is szia – morogta, mire felsóhajtottam.
- Szükségem van a segítségedre.
- Mihez? – válik érdeklődővé a hangja.
- Randim lesz – motyogom és szinte látom magam előtt, ahogy elterül a képén az a mindent tudó vigyor.
- Na? Csak nem megfordult a szélirány és nyugat felől közelít? – kérdezi és biztos vagyok benne, hogy perverz módjára vonogatja a szemöldökét.
- Ah, ilyenkor igazán nem értem miért is vagyunk barátok – morgom. – Ne mondj semmit, csak gyere át és… - kérem, de egy, a vonal másik végéről érkező, ismerős hang félbeszakít.
- Most mennem kell – hadarja gyorsan JiSol. – Úgy egy óra múlva ott leszek!
- Az az egyik diákom hangja volt!? – kérdezek rá, de már csak a sípolást hallom. – Remek – sóhajtom a már letett telefonnak, majd az asztalra dobva a mobilom sétálok nappaliba. – Mit kezdjek magammal egy még egy óráig? – kérdezem magamtól, majd mivel jobb ötletem nincs, úgy döntök veszek egy gyors fürdőt és neki állok a holnapi előadás előkészítésének. Nos, az elhatározás szép volt és a zuhany részével nem is volt baj, de mikor beültem a gépem elé, hogy átnézzem a holnapi anyagot, egyszerűen nem tudtam koncentrálni. Minduntalan Johnny jutott eszembe, ajkai az ajkaimon, kezei érintése a bőrömön, az ahogy a nyakamba csókolt, simítom kezemet az említett területre, amely még most is egy kicsit piros. Nem mondom, hogy nem rémít meg a gondolat, hogy mi lesz, ha lebukunk, de sokkal nagyobb örömöt okoz ez az emlék, mint ammekkora a félelmem. Ostoba módon azt hittem, hogy képes leszek neki ellenállni, de minden egyes alkalommal mosolyogva sétálok bele a csapdájába, még akkor is, ha nagyon jól tudom, hogy a vesztembe rohanok. De akár mit is mond az eszem, a szívem mindig máshogy vélekedik és most, hogy nem a józanságomra hanem a vágyaimra hallgattam, itt ülök, alig várva, hogy este hét óra legyen.
- Megőrültem – kuncogom magam elé, majd lecsukva a laptopom sétálok át a konyhába, hogy készítsek magamnak egy teát, majd a forró itallal a kezemben telepszek le a kanapéra, keresve egy érdektelen műsort, a gondolataim közé merülve bámulva a TV villódzó képernyőjét.
Mire elfogyott a teám, addigra pont felhangzott a bejárat felől egy halk, de ütemes kopogás. Letéve a csészémet nyújtóztattam meg a tagjaim, majd az ajtóhoz sétálva engedtem be a barátomat.
- Szia – üdvözölt mosolyogva, majd lerúgva a cipőjét sétált a nappaliba és dobta le magát az előbbi helyemre.
- Hali – köszöntem neki vissza, ahogy mellé ültem.
- Na mesélj! Mi ez a nagy nézetváltozás?
- Nem változott meg a nézetem – kezdem sóhajtva -, csak sutba dobtam az elveimet és belementem egy játékba, amiben nagyot bukhatok – mondom, mire értetlenül néz rám.
- Azt hittem Johnny-val randizol.
- Vele is fogok, pont ezért veszélyes, ha valaki együtt lát minket mind a ketten csúnyán megszívhatjuk, de egyszerűen nem érdekel – mondom arcomat tenyereimbe temetve. – Olyan mintha újra kamasz lennék – motyogom, mire Hansol felnevet.
- Nem, te csak egyszerűen most léptél a kamaszkorba – kuncogja, majd vállon vereget. – Nem baj, ha élsz egy kicsit. Tudom, rizikós, de biztos vagyok benne, hogy ez a Johnny gyerek mindent meg fog tenni, hogy csak a magáénak tudhasson – kacsint rám, majd felállva nyújtja felém a kezét. – Na gyere, ideje kicsípnünk téged! – mondja, majd kezdetét veszi a készülődési tortúra.
Végül hét előtt fél órával JiSol kijelenti, hogy készen állok a randira, így végre vehetek egy mély levegőt, majd a tükör elé sétálva nézem meg barátom művét. Még a lélegzetem is elakad, amint megpillantom magam, meg kell hagyni Hansol kitett magáért. Egy fekete szettet választott nekem, amit csak az ingem fehér színe tör meg, illetve a sok kis ezüst kiegészítő. És még az ing lazán érintkezik a bőrömmel, addig a fekete, kissé szaggatott farmer második bőrként simul a lábaimra a fekete dzseki pedig lezserséget kölcsönöz a megjelenésemnek. Az egész szettet pedig a gondosan beállított szőke tincseim és a nyakamra tekeredő fekte-ezüst fojtó koronázza meg.
- Wow!
- Tetszik?
- Nekem igen – mosolyodom el. – Remélem, Johnny sem lesz vele másképp – mondom, mire JiSol csak legyint egyet, de még mielőtt megszólalhatna felhangzik a csengő hangja. Meglepettem pillantok a barátomra, majd a szoba falán lévő órára, ami még csak háromnegyed hetet mutat. Végül vállat vonva sétálok az ajtóhoz, hogy megnézzem ki is jött, de amint kinyitom az ajtót, kishíján dobok egy hátast, ugyanis a küszöbömön egy nagyon dögös Johnny áll, kezében egy kisebb csokor virággal.
- Korábban jöttél – találom meg végül a hangom, újra végig futtatva rajta a pillantásom. Rettentően szexi a fekete farmerjában, fehér pólójában és kék, kockás, kissé túlméretezett ingjében.
- Tudom, de alig bírtam kivárni, hogy láthassalak – mosolyodik el, leplezetlenül legeltetve rajtam a tekinetét. – Ezt neked hoztam – nyújtja át a csokrot, amit csak mosolyogva fogadok el, majd megkérve, hogy várjon egy pillanatot rohanok vissza a házba Hansol kezébe nyomva a csokrot.
- Ezt tedd vízbe – kérem, miközben felkapom a szükséges dolgaimat. – Oh, és mire visszaérek, ne legyél itt! – mondom, majd köszönés nélkül sétálok ki a házból.
Mivel kellemes az idő Youngho-val úgy döntünk gyalog tesszük meg az utat a közeli étteremig, amit John a randi helyszínéül választott. Az út alatt jót beszélgetünk, egyre többet tudva meg a másikról és a kellemes beszélgetés akkor sem szakad, meg, amikor már az asztalnál ülve várjuk, hogy megérkezzen a rendelésünk. Az egyetlen dolog, ami picit zavart, az az, hogy Johnny végig bámult.
- Mi az? – kérdeztem rá végül, mire ő csak megrázta a fejét.
- Csak nagyon boldoggá tesz az, hogy végre igent mondtál – mosolyog rám, mire kipirul az arcom, de viszonzom a gesztusát. – Gyönyörű vagy, amikor mosolyogsz – mondja, de úgy, hogy neki el is hiszem. Végül lassan, de megérkezik a rendelésünk, így neki látunk a vacsorának, közben jót beszélgetve, szinte mindenről, élvezve az étel kellemes ízét és a bensőséges hangulatot, így nem is csoda, hogy csak három órával később szánjuk rá magunkat a távozásra.
- Haza kísérlek – mondta Johnny, amint kiléptünk a kis étteremből.
- Reméltem, hogy felajánlod – nevettem, majd ujjaikat összekulcsolva indultunk meg a lakásom felé. Ezúttal csendesen sétáltunk egymás mellett, de nem volt kínos a hangulat. Mindössze jól esett egy finom vacsora után kézen fogva sétálni a kellemesen meleg éjszakában. Fél óra alatt érünk el hozzám, ahol Johnny egészen az ajtóig kísér és meg is várja, míg kinyitom azt, majd felé fordulok. Látom, hogy szólásra nyitná az ajkait, nyilván azért, hogy elköszönjön, de nem várom meg a mondandóját, megragadva a karját rántom közelebb magamhoz, majd nem bajlódva a felesleges „bejössz?” kérdéssel tapadok az ajkaira, nyaka köré kulcsolva a karjaimat, úgy rántva be a házba. Bár Youngho-t meglepi a cselekedetem, nem bajlódik azzal, hogy rá kérdezzen, csak vissza csókolva rúgja be az ajtót, majd fordítva egyet rajtunk tol is a falapnak, el nem szakadva az ajkaimtól zárva be a nyílászárót. Meg nem szakítva a csókot kezdtem el tolni Youngho-t a szobám felé, nehogy eszébe jusson megkérdőjelezni a szándékaimat, de mikor átléptük a hálóm küszöbét, még is megállít.
- Hova sietünk? – kérdezte, de hallottam a hangján, csak egy meggyőző válasz kell és nem kérdez többet.
- Nem kérdeznél ilyet, ha tudnád milyen nehéz volt távol tartani magam tőled – suttogom, az ajkaira, mielőtt újra megcsókolom és érzem, belemosolyog a csókba.
- Van sejtésem róla – mondja, amint elválunk egymástól, majd nem vesztegetve az időt további felesleges szavakkal kezd el megszabadítani a ruháimtól még én őt hámozom ki az öviből. Pár perccel később, még mindig egymást csókolva dőlünk az ágyamba, már ruha nélkül, ott érintve a másik testét, ahol csak tudjuk, s bár az elején kissé kapkodóak és követelődzőek voltak a mozdulataink, mostanra már lenyugodtak és sokkal inkább voltak szerelmesnek mondható simogatások, mint vággyal teli gesztusok.
- Gyönyörű vagy – suttogta a fülembe Johnny, mikor egy pillanatra elszakadva tőlem nézett végig meztelen testemen, majd minden figyelmét a nyakamnak és rettentően érzékeny kulcscsontomnak szentelte, mire a szobát betöltötték sóhajaim és vágyakozó nyöszörgéseim zajai.
- Johnny – nyöszörögtem a nevét, ahogy fogait a kulcscsontom érzékeny bőrébe mélyeztette, ujjaimat haja közé futtatva, úgy tépve meg tincseit, amikor megszívta a bőrömet.
- Szép – nyugtázta, ahogy elvált tőlem, hüvelykujjával óvatosan simítva végig a kipirosodott területen, mire kirázott a hideg. Halkan sóhajtva ejtettem a fejemet a párnára, várva mi lesz a következő lépése, remegve élvezve, ahogy egyre nagyobb felületen érintkezett a bőröm az övével, minden egyes alkalommal a nevét nyöszörögve, amikor csak hozzám ért.
- Olyan érzékeny vagy – lehelte a belső combomra a szavakat, amiktől újra kirázott a hideg, majd fel is nyögtem, mikor ajkai is a bőrömhöz értek. Reflexből nyitottam nagyobb terpeszbe a lábaimat, halkan könyörögve azért, hogy végre igazán hozzám érjem. Pillanatokkal később meg is kaptam, amire vágytam, ahogy nyelvét lassan végig vezette a bejáratomon. Hátamat ívbe feszítve nyögtem fel az eddig nem tapasztalt érzés hatására, majd egyre lejjebb nyomva a csípőmet követeltem többet az ész veszejtő érintésből. A sok élvezet közepette alig fogtam fel, hogy Johnny idő közben belém vezette két ujját is, erre már csak akkor eszméltem fel, mikor egy jól irányzott mozdulattal megbökte a gyönyörközpontomat, minek hatására kiszakadt belőlem egy sikoly.
- Megvagy – suttogta Youngho, majd felmászva hozzám tapadt az ajkaimra, harmadik ujját is bevonva a játékba, mire én csak bele nyögtem a csókba.
- Oh, Johnny – nyögtem elszakadva tőle, rámozogva az ujjaira, kezeimet a hátára vezetve, úgy karmolva végig a puha bőrt, mikor újra megérintette a prosztatámat. – Kérlek – nyöszörögtem halkan, ő pedig értette a kérésemet, így nem vesztegetve több időt húzogatta ki belőlem az ujjait, hogy valami nagyobbat vezessen eddigi helyükre. Hátamat ívbe feszítve, hangos sikolyt hallatva élveztem, ahogy elmerült bennem, lábaimat automatikusan fonva a dereka köré, hogy minél közelebb tudhassam magamhoz. – Mozogj! – utasítottam, mire késsé kijjebb húzódva lendült mozgásba, lassan ringatva csípőjét, minden egyes lökésével az őrületbe kergetve.
- Ah, olyan szűk vagy – nyögte a fülembe, majd fogait a nyakam bőrébe mélyesztve kezdett gyorsabb mozgásba, minden egyes lökésével eltalálva a legérzékenyebb pontomat, aminek hatására megállíthatatlanul szakadtak ki belőlem a sikolyok és hangos nyögések.
- Én, mind-járt – nyögtem, újra végig karmolva a hátán, mire gyorsított az eddig is ész veszejtő tempón és puha ajkait újra a kulcscsontomra tapasztotta, újabb foltot kreálva az érzékeny területre, ez az érzés pedig már sok volt nekem, így a nevét nyögve élveztem kettőnk közé és ahogy a testemen végig futott a remegés rántottam magammal őt is a gyönyörbe, amit a nyakam és vállam kidekorálásával élt ki, egészen addig mozogva, míg mindketten ki nem élveztük a beteljesedés utolsó cseppjét, majd fáradttan borulva rám nyomott még egy utolsó csókot az ajkaimra.
Hosszú percekbe telt, mire összeszedtünk annyi erőt, hogy el tudjunk távolodni egymástól, majd további pillanatokba, mire éreztem magamban annyi energiát, hogy kikeljek mellőle.
- Hova mész? – kérdezte állomittas hangon, megragadva a karomat.
- Fürödni – válaszoltam mosolyogva, mire ő is felült az ágyban.
- Remek ötlet – motyogta, majd mellém állva várta, hogy a hálószobám után a zuhanyzómat is megmutassam neki.
- Át kell jönnöd – mondtam, mikor végre felvette a telefont.
- Neked is szia – morogta, mire felsóhajtottam.
- Szükségem van a segítségedre.
- Mihez? – válik érdeklődővé a hangja.
- Randim lesz – motyogom és szinte látom magam előtt, ahogy elterül a képén az a mindent tudó vigyor.
- Na? Csak nem megfordult a szélirány és nyugat felől közelít? – kérdezi és biztos vagyok benne, hogy perverz módjára vonogatja a szemöldökét.
- Ah, ilyenkor igazán nem értem miért is vagyunk barátok – morgom. – Ne mondj semmit, csak gyere át és… - kérem, de egy, a vonal másik végéről érkező, ismerős hang félbeszakít.
- Most mennem kell – hadarja gyorsan JiSol. – Úgy egy óra múlva ott leszek!
- Az az egyik diákom hangja volt!? – kérdezek rá, de már csak a sípolást hallom. – Remek – sóhajtom a már letett telefonnak, majd az asztalra dobva a mobilom sétálok nappaliba. – Mit kezdjek magammal egy még egy óráig? – kérdezem magamtól, majd mivel jobb ötletem nincs, úgy döntök veszek egy gyors fürdőt és neki állok a holnapi előadás előkészítésének. Nos, az elhatározás szép volt és a zuhany részével nem is volt baj, de mikor beültem a gépem elé, hogy átnézzem a holnapi anyagot, egyszerűen nem tudtam koncentrálni. Minduntalan Johnny jutott eszembe, ajkai az ajkaimon, kezei érintése a bőrömön, az ahogy a nyakamba csókolt, simítom kezemet az említett területre, amely még most is egy kicsit piros. Nem mondom, hogy nem rémít meg a gondolat, hogy mi lesz, ha lebukunk, de sokkal nagyobb örömöt okoz ez az emlék, mint ammekkora a félelmem. Ostoba módon azt hittem, hogy képes leszek neki ellenállni, de minden egyes alkalommal mosolyogva sétálok bele a csapdájába, még akkor is, ha nagyon jól tudom, hogy a vesztembe rohanok. De akár mit is mond az eszem, a szívem mindig máshogy vélekedik és most, hogy nem a józanságomra hanem a vágyaimra hallgattam, itt ülök, alig várva, hogy este hét óra legyen.
- Megőrültem – kuncogom magam elé, majd lecsukva a laptopom sétálok át a konyhába, hogy készítsek magamnak egy teát, majd a forró itallal a kezemben telepszek le a kanapéra, keresve egy érdektelen műsort, a gondolataim közé merülve bámulva a TV villódzó képernyőjét.
Mire elfogyott a teám, addigra pont felhangzott a bejárat felől egy halk, de ütemes kopogás. Letéve a csészémet nyújtóztattam meg a tagjaim, majd az ajtóhoz sétálva engedtem be a barátomat.
- Szia – üdvözölt mosolyogva, majd lerúgva a cipőjét sétált a nappaliba és dobta le magát az előbbi helyemre.
- Hali – köszöntem neki vissza, ahogy mellé ültem.
- Na mesélj! Mi ez a nagy nézetváltozás?
- Nem változott meg a nézetem – kezdem sóhajtva -, csak sutba dobtam az elveimet és belementem egy játékba, amiben nagyot bukhatok – mondom, mire értetlenül néz rám.
- Azt hittem Johnny-val randizol.
- Vele is fogok, pont ezért veszélyes, ha valaki együtt lát minket mind a ketten csúnyán megszívhatjuk, de egyszerűen nem érdekel – mondom arcomat tenyereimbe temetve. – Olyan mintha újra kamasz lennék – motyogom, mire Hansol felnevet.
- Nem, te csak egyszerűen most léptél a kamaszkorba – kuncogja, majd vállon vereget. – Nem baj, ha élsz egy kicsit. Tudom, rizikós, de biztos vagyok benne, hogy ez a Johnny gyerek mindent meg fog tenni, hogy csak a magáénak tudhasson – kacsint rám, majd felállva nyújtja felém a kezét. – Na gyere, ideje kicsípnünk téged! – mondja, majd kezdetét veszi a készülődési tortúra.
Végül hét előtt fél órával JiSol kijelenti, hogy készen állok a randira, így végre vehetek egy mély levegőt, majd a tükör elé sétálva nézem meg barátom művét. Még a lélegzetem is elakad, amint megpillantom magam, meg kell hagyni Hansol kitett magáért. Egy fekete szettet választott nekem, amit csak az ingem fehér színe tör meg, illetve a sok kis ezüst kiegészítő. És még az ing lazán érintkezik a bőrömmel, addig a fekete, kissé szaggatott farmer második bőrként simul a lábaimra a fekete dzseki pedig lezserséget kölcsönöz a megjelenésemnek. Az egész szettet pedig a gondosan beállított szőke tincseim és a nyakamra tekeredő fekte-ezüst fojtó koronázza meg.
- Wow!
- Tetszik?
- Nekem igen – mosolyodom el. – Remélem, Johnny sem lesz vele másképp – mondom, mire JiSol csak legyint egyet, de még mielőtt megszólalhatna felhangzik a csengő hangja. Meglepettem pillantok a barátomra, majd a szoba falán lévő órára, ami még csak háromnegyed hetet mutat. Végül vállat vonva sétálok az ajtóhoz, hogy megnézzem ki is jött, de amint kinyitom az ajtót, kishíján dobok egy hátast, ugyanis a küszöbömön egy nagyon dögös Johnny áll, kezében egy kisebb csokor virággal.
- Korábban jöttél – találom meg végül a hangom, újra végig futtatva rajta a pillantásom. Rettentően szexi a fekete farmerjában, fehér pólójában és kék, kockás, kissé túlméretezett ingjében.
- Tudom, de alig bírtam kivárni, hogy láthassalak – mosolyodik el, leplezetlenül legeltetve rajtam a tekinetét. – Ezt neked hoztam – nyújtja át a csokrot, amit csak mosolyogva fogadok el, majd megkérve, hogy várjon egy pillanatot rohanok vissza a házba Hansol kezébe nyomva a csokrot.
- Ezt tedd vízbe – kérem, miközben felkapom a szükséges dolgaimat. – Oh, és mire visszaérek, ne legyél itt! – mondom, majd köszönés nélkül sétálok ki a házból.
Mivel kellemes az idő Youngho-val úgy döntünk gyalog tesszük meg az utat a közeli étteremig, amit John a randi helyszínéül választott. Az út alatt jót beszélgetünk, egyre többet tudva meg a másikról és a kellemes beszélgetés akkor sem szakad, meg, amikor már az asztalnál ülve várjuk, hogy megérkezzen a rendelésünk. Az egyetlen dolog, ami picit zavart, az az, hogy Johnny végig bámult.
- Mi az? – kérdeztem rá végül, mire ő csak megrázta a fejét.
- Csak nagyon boldoggá tesz az, hogy végre igent mondtál – mosolyog rám, mire kipirul az arcom, de viszonzom a gesztusát. – Gyönyörű vagy, amikor mosolyogsz – mondja, de úgy, hogy neki el is hiszem. Végül lassan, de megérkezik a rendelésünk, így neki látunk a vacsorának, közben jót beszélgetve, szinte mindenről, élvezve az étel kellemes ízét és a bensőséges hangulatot, így nem is csoda, hogy csak három órával később szánjuk rá magunkat a távozásra.
- Haza kísérlek – mondta Johnny, amint kiléptünk a kis étteremből.
- Reméltem, hogy felajánlod – nevettem, majd ujjaikat összekulcsolva indultunk meg a lakásom felé. Ezúttal csendesen sétáltunk egymás mellett, de nem volt kínos a hangulat. Mindössze jól esett egy finom vacsora után kézen fogva sétálni a kellemesen meleg éjszakában. Fél óra alatt érünk el hozzám, ahol Johnny egészen az ajtóig kísér és meg is várja, míg kinyitom azt, majd felé fordulok. Látom, hogy szólásra nyitná az ajkait, nyilván azért, hogy elköszönjön, de nem várom meg a mondandóját, megragadva a karját rántom közelebb magamhoz, majd nem bajlódva a felesleges „bejössz?” kérdéssel tapadok az ajkaira, nyaka köré kulcsolva a karjaimat, úgy rántva be a házba. Bár Youngho-t meglepi a cselekedetem, nem bajlódik azzal, hogy rá kérdezzen, csak vissza csókolva rúgja be az ajtót, majd fordítva egyet rajtunk tol is a falapnak, el nem szakadva az ajkaimtól zárva be a nyílászárót. Meg nem szakítva a csókot kezdtem el tolni Youngho-t a szobám felé, nehogy eszébe jusson megkérdőjelezni a szándékaimat, de mikor átléptük a hálóm küszöbét, még is megállít.
- Hova sietünk? – kérdezte, de hallottam a hangján, csak egy meggyőző válasz kell és nem kérdez többet.
- Nem kérdeznél ilyet, ha tudnád milyen nehéz volt távol tartani magam tőled – suttogom, az ajkaira, mielőtt újra megcsókolom és érzem, belemosolyog a csókba.
- Van sejtésem róla – mondja, amint elválunk egymástól, majd nem vesztegetve az időt további felesleges szavakkal kezd el megszabadítani a ruháimtól még én őt hámozom ki az öviből. Pár perccel később, még mindig egymást csókolva dőlünk az ágyamba, már ruha nélkül, ott érintve a másik testét, ahol csak tudjuk, s bár az elején kissé kapkodóak és követelődzőek voltak a mozdulataink, mostanra már lenyugodtak és sokkal inkább voltak szerelmesnek mondható simogatások, mint vággyal teli gesztusok.
- Gyönyörű vagy – suttogta a fülembe Johnny, mikor egy pillanatra elszakadva tőlem nézett végig meztelen testemen, majd minden figyelmét a nyakamnak és rettentően érzékeny kulcscsontomnak szentelte, mire a szobát betöltötték sóhajaim és vágyakozó nyöszörgéseim zajai.
- Johnny – nyöszörögtem a nevét, ahogy fogait a kulcscsontom érzékeny bőrébe mélyeztette, ujjaimat haja közé futtatva, úgy tépve meg tincseit, amikor megszívta a bőrömet.
- Szép – nyugtázta, ahogy elvált tőlem, hüvelykujjával óvatosan simítva végig a kipirosodott területen, mire kirázott a hideg. Halkan sóhajtva ejtettem a fejemet a párnára, várva mi lesz a következő lépése, remegve élvezve, ahogy egyre nagyobb felületen érintkezett a bőröm az övével, minden egyes alkalommal a nevét nyöszörögve, amikor csak hozzám ért.
- Olyan érzékeny vagy – lehelte a belső combomra a szavakat, amiktől újra kirázott a hideg, majd fel is nyögtem, mikor ajkai is a bőrömhöz értek. Reflexből nyitottam nagyobb terpeszbe a lábaimat, halkan könyörögve azért, hogy végre igazán hozzám érjem. Pillanatokkal később meg is kaptam, amire vágytam, ahogy nyelvét lassan végig vezette a bejáratomon. Hátamat ívbe feszítve nyögtem fel az eddig nem tapasztalt érzés hatására, majd egyre lejjebb nyomva a csípőmet követeltem többet az ész veszejtő érintésből. A sok élvezet közepette alig fogtam fel, hogy Johnny idő közben belém vezette két ujját is, erre már csak akkor eszméltem fel, mikor egy jól irányzott mozdulattal megbökte a gyönyörközpontomat, minek hatására kiszakadt belőlem egy sikoly.
- Megvagy – suttogta Youngho, majd felmászva hozzám tapadt az ajkaimra, harmadik ujját is bevonva a játékba, mire én csak bele nyögtem a csókba.
- Oh, Johnny – nyögtem elszakadva tőle, rámozogva az ujjaira, kezeimet a hátára vezetve, úgy karmolva végig a puha bőrt, mikor újra megérintette a prosztatámat. – Kérlek – nyöszörögtem halkan, ő pedig értette a kérésemet, így nem vesztegetve több időt húzogatta ki belőlem az ujjait, hogy valami nagyobbat vezessen eddigi helyükre. Hátamat ívbe feszítve, hangos sikolyt hallatva élveztem, ahogy elmerült bennem, lábaimat automatikusan fonva a dereka köré, hogy minél közelebb tudhassam magamhoz. – Mozogj! – utasítottam, mire késsé kijjebb húzódva lendült mozgásba, lassan ringatva csípőjét, minden egyes lökésével az őrületbe kergetve.
- Ah, olyan szűk vagy – nyögte a fülembe, majd fogait a nyakam bőrébe mélyesztve kezdett gyorsabb mozgásba, minden egyes lökésével eltalálva a legérzékenyebb pontomat, aminek hatására megállíthatatlanul szakadtak ki belőlem a sikolyok és hangos nyögések.
- Én, mind-járt – nyögtem, újra végig karmolva a hátán, mire gyorsított az eddig is ész veszejtő tempón és puha ajkait újra a kulcscsontomra tapasztotta, újabb foltot kreálva az érzékeny területre, ez az érzés pedig már sok volt nekem, így a nevét nyögve élveztem kettőnk közé és ahogy a testemen végig futott a remegés rántottam magammal őt is a gyönyörbe, amit a nyakam és vállam kidekorálásával élt ki, egészen addig mozogva, míg mindketten ki nem élveztük a beteljesedés utolsó cseppjét, majd fáradttan borulva rám nyomott még egy utolsó csókot az ajkaimra.
Hosszú percekbe telt, mire összeszedtünk annyi erőt, hogy el tudjunk távolodni egymástól, majd további pillanatokba, mire éreztem magamban annyi energiát, hogy kikeljek mellőle.
- Hova mész? – kérdezte állomittas hangon, megragadva a karomat.
- Fürödni – válaszoltam mosolyogva, mire ő is felült az ágyban.
- Remek ötlet – motyogta, majd mellém állva várta, hogy a hálószobám után a zuhanyzómat is megmutassam neki.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése