4. Fejezet

Taeyong Pov.:

         Lassan vége az utolsó fél év első hónapjának, ami azt jelenti egyre többet kell tanulni a záróvizsgákra és ha ez nem lenne elég, most még a nyakamba is akasztják azt a személyt, akit Eunji szerint a leginkább kerülnöm kéne. Részben értem az aggodalmát, mert, amit hallottam Jaehyun-ról nekem sem igazán tetszett, ugyanakkor van benne valami, ami megfogott. Mivel Eunji-vel él, én pedig sokat vagyok a lánynál, volt szerencsém megismerni valamennyire, amivel nem is lenne baj, azzal már igen, hogy minden tiltás és figyelmeztetés ellenér, szeretném jobban megismerni. Tudom, hogy tett valamit, a múltban, amit nagyon nem kellett volna, de Eunji nem mondja el, hogy mit. Ez ugyan aggaszt egy kicsit, de látva azt, hogy tud kedves is lenni és nem csak velem, arra sarkkal, hogy adjak neki egy esélyt. De ez persze nem jelenti azt, hogy kifejezetten örülök neki, hogy vele kell majd töltenem, majdnem minden délutánomat.
- Mr. Moon, én értem, hogy Jaehyunnak fel kell zárkóznia gazdaságból, de miért nem segíthet neki Eunji?
- Ennek több oka is van. Kezdve ott, hogy Eunji szigorlatot tesz és annak az anyaga eltér a sima vizsgáétól, másrészt ő Kunnak és Shicheng-nek is segít a kínai nyelvű vizsgákból, nem férne bele az idejébe. Nem mellesleg, te vagy az egyik legjobb diákom és bízom benned annyira, hogy tudjam, tudsz neki segíteni – feleli a tanár és egyet kell vele értenem, de akkor is!
- És ön? Úgy tudom, a tanár úr is korrepetál – próbálkozom még egyszer utoljára.
- Ez igaz, de nekem másnak kell segítenem – mondja egy lemondó sóhajt hallatva. Kitalálom, Johnny az a „más”. Jegyzem meg magamnak, majd kelletlenül, de rábólintok a dologra.
- Akkor legyen – mosolyodom el, tudva, hogy Taeil sem kifejezetten örül annak, hogy így alakulta a dolgok. De a kötelesség az kötelesség és nekem most az a dolgom, hogy valahogy átrugdossam azt a playboy-t a vizsgán.
- Köszönöm a megértésed és a segítséged Taeyong – mosolygott vissza a tanár, majd utamra engedett. Vettem még egy mély levegőt, mielőtt kiléptem volna a folyósóra, ahol Jaehyun várt, miközben Johnny-val beszélgetett. Nem kifejezetten mondanám, hogy bajom van az amerikaival, de azt sem, hogy jó hatással lenne, az amúgy is kétes fiúra. Kifújva a bent tartott levegőmet indultam meg feléjük, mire ők azonnal elhallgattak. Azt azért még elkaptam, hogy Johnny egy „szívesen” -t súgott oda Jaenek, majd megindult az iroda felé, ahonnan az előbb lépem ki.
- Szóval, - kezdi Jaehyun, amint elé érek – akkor ezentúl kicsit több időt töltünk majd együtt? – Vonta fel a szemöldökét, közben úgy vigyorogva rám, mintha legalábbis a lottó ötöst nyerte volna meg.
- Úgy tűnik – morogtam. – De előre szólok, ha nem fogsz figyelni, ott hagylak!
- Azzal nem lesz gond – lép közelebb hozzám. – Rád bármeddig képes vagyok figyelni – vált perverzre a vigyora.
- Csak tudod, az a baj, hogy nem rám kell figyelni, hanem a gazdaságra, tanulótárs – hangsúlyozom ki az utolsó szót, éreztetve vele, hogy eszébe se jusson egyéb tevékenység a tanuláson kívül.
- Ha te mondod – kacsint rám. – Mikor kezdünk?
- Most. Sok mindent kell bepótolnod. – Indulok meg a kijárat felé.
- A felől nincs kétségem – ért egyet. -  Nálad vagy nálam?
- Mivel Eunji időt sem adna a magyarázatra, hogy miért vagy a közelemben és megölne, inkább nálam.
- Csak nem aggódsz értem? – Kérdezi egyik kezét végig simítva a hátamon, mire megállva fordulok felé.
- Csak nincs kedvem takarítani, a vért elég nehéz eltüntetni – kacsintok rá, mire lefagy az arcáról a mosoly. Azt hiszem elvettem a kedvét a flörtöléstől.
Fél óra alatt sétáltunk el a házamig, egész úton meg sem szólalva. Ahogy láttam Jaehyun nagyon elgondolkozott valamin. Szívem szerint megkérdeztem volna, hogy min, de nem akartam, hogy bátorításnak vegye a kezdeményezésem. Néha így is elég nehéz játszani előtte, hogy nem érdekel, mikor tudni szeretném, ki is az a Jung Jaehyun. De ismerem Eunjit, nem óvna tőle ennyire, ha nem lenne rá oka. Na meg, azt sem szabad elfelejteni, amit eddig halottam róla. Nem véletlenül nevezik playboynak.
         - Megjöttem – szólalok fel hangosan, amint beengedtem Jaehyunt és magamat a házunkba, mire anyukám jelent meg a nappaliban.
- Szia – üdvözölt egy öleléssel. Sajnos csak ritkán van itthon a munkája miatt, ezért ilyenkor mindig megragadjuk az alkalmat, hogy megölelgessük a másikat. – Helló – köszönt a mögöttem állónak is.
- Jó napot! -  hajolt meg Jae.
- Anya, ő itt Jaehyun… - kezdem, de az anya arcára kiülő fintor elhallgattat. Nos igen, a szüleim ismerik Eunjit és a szüleit, úgyhogy pont eleget hallottak erről a srácról.
- Fiam, beszélhetnénk a konyhában? – kérdi megragadva a karom, így, ha akarnék sem mondhatnék nemet.
- Anya, mielőtt bármit is mondanál. Mr. Moon, a gazdaság tanárunk kért meg, hogy korrepetáljam és hidd el, nem mondtam volna igent, ha lett volna más választásom – vázoltam a helyzetet, mire édesanyám csak felsóhajtott, majd egy szó nélkül bólintott rá a dologra.
- Csak vigyázz magadra – mondta megsimogatva az arcom, mire elmosolyodva öleltem magamhoz, biztosítva róla, hogy így lesz. Fél perc elteltével sétáltunk vissza a nappaliba, ahol Jaehyun ugyan ott várt, ahol hagytam.
- Elnézést az előbbiért Jaehyun – fordult anyukám a vendégünkhöz. – Csak egy fontos dolgot kellett megbeszélnem a fiammal – mosolygott rá, majd újra a konyha felé indult, de még mielőtt eltűnt volna, visszafordult. – Kérlek időben szólj, ha maradnál vacsorára – mosolyodott el újra, majd ment a dolgára.
- Huh – fújtam ki a bent rekedt levegőt, majd Jae felé fordultam. – A szobámban leszünk – mondtam, majd megindultam az emelet felé ő pedig némán követett, egész odáig meg sem szólalva, míg be nem csukódott mögöttünk az ajtó.
- Nem kedvel, igaz? – kérdezte, majd leült a székre, amit adtam neki.
- Nincs vele egyedül – feleltem, majd mellé telepedtem és neki láttunk a tanulásnak. Hosszú délután lesz!